Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

150 ALFÖLDI ANDRÁS 17. Peregrinus, Q. Asini ser(vus), natione Dacus, sutor cali­qarius. — RLiÖ. 16. 1926, 44. 1. 18. Sassa, nat(ione) Daca. — CIL. III. 1435515 . 19. Scorylo, Ressati libertus, domo Dacus. — CIL. III. 13379 (javítva). 20. Soio, Muscelli f., Bessus (pedes cohort. I. Montanorum). — CIL. XVI. 26. 21. Aurel(ia) Italia (?) Thraca. — Családjában a Heraclius és Heraclitus nevek is Thrácia felé utalnak ; a III. század elejéről. — Arch. Ért. 1906, 239. 1. 22. Ul[p. Mucjatralis, domo Becsüs, eq. al. I. contar(iorum). — CIL. III. 4378. 23. Ulp. Prosostus, eq. alfajé III. Tfhjrecum. — Année epigr. 1937, n. 78. 24. L. Val. Seutes, d(omo) Bessus. — Annce epigr. 1933, n. 110. 25. Mucapor. Nagytétényi feliraton, Paulovics I., Emlékkönyv Mahler E 80. születésnapjára (1937), 224. s köv. 1. 26. Aur. Lipor, vet. alae [I. Thracum vet.] — CIL. III. 3393. 27. Aur. Eptala. — CIL. III. 3397. 28. Aur. Bitus, decurio equ. sing. — CIL. 10360. 29. Aur. Droles, mil. leg. II. Ad. — CIL. III. 10469. E névanyag megítéléséhez lényeges azt is megemlíteni, hogy a feliratok majd mind abból az időszakból valók, amely­ben Erdély római volt, tehát nyersen Kr. u. 100 és 250 közt élt emberekről van itt is szó. Néhány fogoly dák mellett itt is leg­több a déli thrák katona. Tegyük fel itt is egy pillanatra, hogy a felsorolt nevek nem déli thrákok nevei volnának, hanem igazi erdélyi dákok. Mit szólna a tudományosság, ha mi ezekből pannóniai dák kontinuitásra következtetnénk ? Pedig : épp annyi joggal tehetnénk meg a rideg számadatok alapján, mint ezt Erdélyben szokták tenni ! 3. Patsch A. v. Domaszewskinek a CIL. III. 8060. felirathoz fűzött megjegyzése alapján (140. és 179. 1.) azt állítja, hogy „im Norden Siebenbürgens hat sich . . . das alte Volkstum in seiner Stammesverfassung mit einem Vicus als Hauptort des Territoriums allem Anschein nach bis zum Ende der römischen Herrschaft erhalten." Azon­ban a R[esc?]ulo vico AnfartorumJ kifejezésben a viens Anartorum értelme egészen más. Bizonyíthatja ezt az egyik verespataki viasztábla (CIL. III. p. 944—945, VIII. sz., 3. sor) teljesen megfelelő kitétele : domus . . . quae est Alb(urno) maiori vico PirustarfumJ, amelyből világos, hogy a vicus mindkét esetben nem más, mint egy római telep melletti s hozzácsatolt bennszülött városrész. Azt, hogy e terminus technicus semmiképen sem jelölheti egy törzsi szervezet központját, különben is világosan tanúsítja Aquincum esete. Itt a római városhoz csatolt gellérthegyi éraviszkus törzsi székhelyet sohasem nevezik a feliratok

Next

/
Oldalképek
Tartalom