Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

132 ALFÖLDI ANDRÁS sajátosabb alkotásának, a „szkíta" állatstílusnak első nyoma, melyet máshonnan, mint ezen műipar ismeretlen északázsiai központjából, nem hozhattak. Vájjon irániak, törökök, vagy mongolok voltak-é e jövevények, nem tudjuk. De thrákok nem lehettek : ezek akkor még kocsizó nép (Homérosz így ismeri őket) s attól a keleteurópai környezettől, ahol megtelepültek, rendkívül nagy messzeségben fejlődött ki a leírt lovas életmód. Tény viszont másfelől, hogy e lovasok közvetlenül azelőtt, hogy ideértek volna, hosszabb állomást tartottak a Kaukázusban, melynek fémművessége meglepően erős és félreérthetetlen nyomokat hagyott a tőlük származó leletekben.1 Sok érv szól azon elterjedt feltevés mellett, hogy a kimmeriek félig mondás népével van itt dolgunk. Két magyar kutató új — és jól megalapozott — megállapítása szerint e nép a Kárpátok medencéjében vetette meg a lábát s innen sugárzott ki hatása egész Délkelet-Európára, melynek kultúrájára gyökeres befolyással volt. A leletek megmutatják, hogy a „kimmeriek" hamarosan összeolvadtak az itteni őslakossággal, — mint utánuk is majd mindenik idejött nomád hódító nép, mely mint uralkodó kisebbség a meghódítottak asszonyait véve nőül, beleolvadt alattvalói tömegébe, miután harci erényeit és szervező talentumát beléjük oltotta, ezzel teljesítve történeti hivatását, így járt a második nomád hullám is a Kárpátok övében, az iráni származású szkíták egyik főtörzse, az agatliirzek, akik Kr. e. 600 körül nyomultak be Erdélybe. Mert hiába uralták ezek a dákokat sokáig, utóbbiak sohasem alakultak át lovasharcosokká (úgy, mint a déli thrákok), hanem gyalogos katonák maradtak. Téves azonban ennek ellenére is a szkíták itteni megjelenését gyorsan jövő és gyorsan múló nyári zivatarhoz hasonlítani. Törzsnevek és földrajzi elnevezések és sok más vonás, mint például az iráni eredetű drakon-hadijel (vászonból varrott, fenevad-szájú, szélben fütyülő kígyó, melyet fanyélen hordoztak) szemléltethetik a dákokra gyakorolt erős szkíta hatást, valamint vallásos fogalmak átvétele is. A szkíták uralma idején éri el először a klasszikus kultúra távoli és halvány kisugárzása Erdélyországot. Természetesen még nem Róma, hanem Hellas fénye hatol el idáig. A Feketetenger északnyugati csücskében alapított görög városok kereskedői hozzák el idáig portékájukat s a Balkán felől is 1 Gallus S.—Horváth T.: A legrégibb lovasnép Magyarországon. — Un peuple cavalier préscythique en Hongrie (Diss. Pann. II. 9. 1939—1940). V. ö. megjegyzéseimet : The Cambridge Ancient History XI. (1936), 77. 1.