Századok – 1940

Szemle - Metternich–Winneburg; Fürst ld. Briefe 120

120 SZEMLE fellelhetők voltak. Fáradsága azonban mégsem lett hiábavaló : tanulmányai (melyek legfőbb forrását a M. Tud. Akadémia kézirattárában feltalált napló szolgáltatta) a kartográfusok szűk körén kívül is érdeklődésre tarthatnak számot. A napló ugyanis oly életbe enged betekintést, melynek viszontagságai, egyes állomásai szoros kapcsolatban állanak a kor változatos eseményeivel és sok oly vonást mutatnak, melyek a kortársak nagy számának sorsát hozzák az olvasóhoz közelebb. A bécsi katonai mérnök-akadémiáról Tóth 1831-ben lépett a hadseregbe. A „Vormärz" éveit részint csapatnál, részint a vezérkar rajzoló-irodájában s terepfelvételen töltötte. Az 1848. év tavaszától naplóbejegyzései érdekes világot vetnek arra az erjedésre, mely az addig egységes szellemű es. kir. hadseregben ekkor kezdetét vette s végre is a két tábor : a császári és a magyar haderő szétválására, kikristályosodására vezetett. Ez utóbbi szolgálatában (mint, honvédezredes) főleg Kolozsvár, illetőleg Beszterce városparancsnokaként —• sőt rövid időre a déli (Perczel-) hadsereg főparancsnokaként — elsősorban szervező tevékenységével szerzett érdemeket. Világos után ő is szenvedő részese lett a megindult barbár bosszúhadjáratnak s kötél általi halálra ítéltetve, „kegyelemből" hót esztendőn át raboskodott. Szabadulásától a kiegyezésig eltelt küzdelmes évei szintén igen jellemzők a szabadságharcban a magyar oldalra állott cs. kir. tisztek sorsára. A minisztériumok felállításakor a bennük nagy számban elhelyezkedett volt honvédtisztek támogatásával végre megtalálta a megfelelő munkateret : a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium topográfiai osztályának élére került. Hatalmas energiával látott hozzá osztálya megszervezéséhez s azt a bécsi Militärgeographisches Institut-hoz hasonló önálló magyar intézménnyé akarta kifejleszteni. Törekvései érdekében végigtanulmányozta Európa jelentősebb katonai és polgári térképészeti intézeteit, számos cikket, szakmunkát, memorandumot készített, miniszterális bizottsági üléseken fejtegette érveit, nemzetközi kongresszusokon vett részt stb., de a magyar állam új szervezetének kiépítésével kapcsolatos rengeteg teendő s a nehéz belpolitikai harcok között a vezetőkörök figyelmét nem sikerült tervei részére megnyernie s azok csak félévszázad múlva, a M. kir. Állami Térképészeti Intézet megteremtésekor valósulhattak meg. Tóth Ágoston azonban kétségtelenül ez intézmény úttörőjének tekintendő, aki egyúttal —- a magyar térképészet ügyének előbbreviteléért folytatott küzdelmeiben — modern kartográfiai irodalmunknak is alapvetője lett. Varga Endre. Briefe des Staatskanzlers Fürsten Metternich-Winneburg., an den österreichischen Minister des Allerhöchsten Hauses und des Äussern, Grafen Huol-Schauenstein aus den Jahren 1852—1859. Hrsg. von Carl J. Burckhardt. München u. Berlin. Oldenbourg. 8° VIII, 238 l. — A kötet Metternichnek 169 eddig kiadatlan levelét tartalmazza, amelyeket a volt kancellár gróf Buol-Schauensteinhez, Ausztria külügyminiszteréhez intézett. A levelek elseje 1852 április 15-én, négy nappal gróf Buol miniszteri kinevezése után kelt, az utolsó 1859 április 24-én, kevéssel Metternich halála előtt. Metternich úgy gondolta, hogy az új külügyminiszter alatt -—- legalább közvetve — ismét nagyobb befolyást gyakorolhat Ausztria külpolitikájára, mint hg. Schwarzenberg alatt. Ezért keresi fel sűrűn leveleivel, ezekben foglalt tanácsaival gr. Buolt. Az agg Metternichnek ezek a levelei is vüágosan mutatják rendkívüli politikai képességeit, nagyszerű emberismeretét, de szelleme már nem eléggé hajlékony ahhoz, hogy