Századok – 1940
Történeti irodalom - Graf; Benno: Die Kulturlandschaft des Burzenlandes. Ism.: Koch Vilmos 99
101 TÖRTÉNETI IRODALOM nál régebben, esetleg nagyobb számban is nem élhettek magyarok e falvakban. Különben nehezen érthetnők a négy falunak első említésekor, 1366-ban magyar néven szerepeltetését : „Huzyufalu, Chamadfalua, Turchfalua és Zlanfalua". (Iczkovits E. : Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Budapest 1939, 80. 1. és Orbán Balázs : A Székelyföld leírása, Pest 1868-73, VI. k. 89. 1.) A szerző maga hangsúlyozza a helynévvizsgálat fontosságát, mégis az egyetlen „Barca" szón kívül meg sem említi a magyarázatokat. Itt is egyedül Kiseh gondolatát említi : „Burzen : die schnellfliessende, aus dem slaw." (2. 1.). Melichnek a Magyar Nyelv 1915-i évfolyamában megjelent cikkéről nincs tudomása. Hasonlóképen Brassó nevének etimológiáját is hiába keressük G. könyvében, a szó törökül ,szürke vizet' jelent Rásonyi Nagy László ' szerint (M. Ny. 1928). Az 1240-ben feltűnt Földvár név arra utal, hogy a német lovagok Marienburgja előtt egy földvár állt annak helyén, vagy közelében. Itt nem magyaráz a szerző, de a négy csángófalu tárgyalásánál odaveti, hogy mint nevük mutatja, már a szláv időkben is meglehettek (76. 1.). Az olvasónak arra a kérdésére, hogy a Hosszúfalu, Szentmihály vagy Csernátfalu, Bácsfalués Türkös nevek mennyiben szlávok, G. nem ad feleletet. A Barcaság északi részén fekvő Krizba, Újfalu és Vledény magyarságára megjegyzi, hogy nem alapítói e falvaknak. Érve erre az a körülmény, hogy dűlőik beosztása harmonikusan beleillik a német települési hálózatba (79. 1.). A nemzetiségi adatok tárgyalása során grafikonban ábrázolja a németség számbeli hanyatlását. Becslése szerint 1520—1920-ig80%ról 25%-ra csökkent a németség. Hangsúlyozza, hogy míg a magyar és oláh lakosság természetes szaporodás és beköltözés útján gyarapodott, a németség csak az előbbire volt utalva. Függelékül néhány kéziratból lemásolt népszámlálási feljegyzést és jegyzeteket csatol. A németségnek szinte költői dicsőítése az olvasóban kétségeket támaszt a nagy szorgalommal megírt munka tudományos értékét illetően. A „völkisch eszme" megakadályozza a szerzőt abban, hogy elfogulatlanul szemlélje a Barcaságnak az írott és íratlan források alapján felvázolható képét. Történetírás csak egyfajta lehet, ha nem is történeti szakmunkának szánta írója : tárgyilagos. A törekvés annak bizonyítására, hogy a Barcaságban minden kultúrát egyedül a szászok teremtettek meg, míg az „idegen néptöredékek" csak az átvevő, a tanítvány szerepét játszották, fel kell hogy keltse a bizalmatlanságot a szerző tudósi elfogulatlansága irányában. Kifogásolható a magyar irodalom meglehetős negligálása is ; ha Orbán nagy munkáját és egy-két kisebb dolgozatot idéz is, hiányzik a felsorolásból több, a Magyar Nyelvőrben megjelent cikk, mely a csángók eredetének kérdésével foglalkozik. (Pl. Erdélyi Lajos : A csángók eredete nyelvjárásaik alapján. M. Nyr. 1905.) Nem sokat írtak róluk, különösebb fáradságot nem okozott volna a kérdés teljes irodalmának áttekintése, ha már olyan nagy lelkiismerettel tanulmányozta át a szászok eredetéről és történetéről írt munkákat (felhasznált irodalom címen 304 munkát említ).
