Századok – 1940

Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91

94 TÖRTÉNETI IRODALOM törvényt hoznak. Ch. ebben a fejezetben még részletesen foglal­kozik a törvényhozás procedúrájával, s azzal, hogy milyen viszony­ban volt ez a parlamentben hozott törvény más eredetű joggal. A IV. fejezet, az államteóriáról, Sir John Fortescue (cca 1476) eszméit ismerteti : a XV. században ez az egyetlen angol állam­elmélet. Közli azt a beszédet is, melyet John Russel lincolni püspök (1480 — 1494), előbb V. Eduárd,'majd III. Richárd, végül VII. Henrik udvari embere môndott annak a parlamentnek meg­nyitásakor, melyet III. Richárd Buckingham herceg lázadása után hívott egybe 1483 június 25-ére. Russel beszéde, megemlé­kezve Buckingham lázadásáról, kitér az angol államra is, s a király és nép viszonyát egy, a középkori gondolkodásban és iro­dalomban igen népszerű és elterjedt képpel, a fej és a tagok viszo­nyával illusztrálja. A corpus-membrum-hasonlat az állam műkö­déséről a középkor minden országában fellelhető, nálunk, Magyar­országon pedig különös jelentőségre tett szert. Russel elmondja, hogy ebben a nagy Angliában is egy fej alatt több tagunk van, s minden tagnak más és más a munkája ; a fejedelem osszon mindenkinek egyenlően igazságot és védje az országot, az alatt­valók pedig híven adják meg a királynak az anyagi erőket e nagy feladat elvégzéséhez. Nagy baj származik abból, ha egyes, igen fontos tagok fellázadnak (s itt Buckinghamnek ismételten említett lázadására céloz III. Richárd ellen), hiszen a fejnek : a fejedelem­nek mindig engedelmeskedni kell. Russel maga is híven követte ezt a már abszolutizmus felé hajló elvet, s híven szolgálta V. Eduárdot, a gyermeket, majd ennek utódját, III. Richárdot, s a végső győztest, VII. Henriket : a megöltet, a megöletőt, s a bosszulót. Ch. végül röviden összefoglalja eredményeit egy zárófeje­zetben, melynek címe is jellemző : the spirit of constitution. Ch. módszere, történetfelfogása és eredményei már egymaguk­ban is felkeltik a magyar alkotmánytörténet kutatójának érdeklő­dését. De talán nem foglalkoztunk volna ezzel a könyvvel ilyen rész­letesen, ha nem olvassuk a 14. lapon az alábbi, valóban meglepő idézetet egy XV. század elején írt angol politikai költeményből : What doth a kynges crowne signijye, Whan stones and floures on sercle is bent ? Lordis, comouns, and clergye To ben all at on assent. To kepe that crowne, take good tent. In woode, in feld, in dale, and downe, The leste lyge-man, with body and rent, He is a parcel oj the crowne. Ezekkel a sorokkal Ch. azt akarja bizonyítani, hogy a király­ság, jóllehet tulajdon is volt (property), mégis hivatal is volt (office), s tétele további bizonyításául idézi John Stafford bathi és wellsi püspöknek az 1436-i parlament megnyitásakor tartott beszédét : Reges portant Coronam auro et gemmis ornatam, in cujus Corone figura regimen et politia regni jrresentantur, nam in auro, regimen Communitatis notatur, et in Floribus Corone

Next

/
Oldalképek
Tartalom