Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
JUHÁSZ LAJOS közölte, hogy az uralkodó felhatalmazta a bank alapszabályainak módosítására, szükséges ennélfogva tudnia, hogy Magyarország kívánja-e az alaptőke változatlanul hagyását, mely esetben viszont az osztrák kormány tartja méltányosnak, hogy Magyarország az érdekében hozott áldozat fejében a 80 milliós kamattehernek arányos viselésétől ne zárkózzék el. Brest e két iratára Lónyay még aznap, május 25-én felelt. A kérdésben elfoglalt álláspontját hajszálnyira sem változtatta. A 80 millió ügyét az államadóssági járulék megállapításánál elintézettnek nyilvánította és minden eddiginél nyomatékosabban hangsúlyozta, hogy a bank jegyeinek kényszerforgalmát csak akkor tartja fenn Magyarországon, ha az alaptőke nem csökken, és egyéb jegybankot a jövőben csak úgy nem engedélyez, ha a Nemzeti Bank Magyarország igényeit kielégíti. Brest! egy augusztus 1-én kelt iratában mindazonáltal közli az alapszabályt módosító tervezetet és miután leszögezi, hogy a magyar érvelést nem teheti magáévá, ígéri, hogy a Lónyay által több ízben említett bécsi és vöslaui jegyzőkönyveket át fogja tanulmányozni. Az osztrák pénzügyminiszter tehát félévig vitázott magyar kollégájával anélkül, hogy a kérdésben elődje által kötött egyezményeket ismerte volna. Lónyay elhárította magától az alapszabályhoz való hozzájárulást azzal az indokolással, hogy a Nemzeti Bank nem tekinthető olyan intézménynek, melyre a magyar kormánynak befolyása lehetne. A magyar kormány a bankkal kapcsolatban csak azt volt hajlandó megtenni, amire egyezményben kötelezettséget vállalt, feltéve, hogy a másik félre megállapított kötelességeket a maga részéről a bank szintén teljesíti. Brestl efelől igyekezett megnyugtatni a magyar pénzügyminisztert és ismételten sürgette a módosításhoz magyar részről való hozzájárulást. Ε sűrű és eredménytelen iratváltás közt lassan októberig haladt az idő anélkül, hogy a Nemzeti Bank alapszabályainak módosítását, illetőleg általában elfogadását magyar részről kieszközölhette volna. Október 5-én és 6-án Brestl személyesen tárgyalt Lónyayval Pesten, ki a kérdés egész anyagát még október 6-án magyar minisztertanács elé vitte. A kormány a 80 millióra és esetleges kamataira nézve az osztrák álláspontot nem fogadta el, minthogy az államterhek után elvállalandó évjáradékot az 1867 : XV. tc. megállapította és az ez alkalommal kiküldött bizottság az akkor tekintetbe vett terhek közt e tartozást is felsorolta s ugyanezen törvény 5. §-ában a függő adósságok kérdését is lezárta. A bank alapszabályaiban teendő változtatásokra a magyar kormány nem akart be-