Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
AZ 1809-1 PÉNZ VÁLSÁG ÉS BANKKÉRDÉS 69 érni szándékozó, a valuta rendezését, a bankügy szabályozását magábafoglaló eszméjét feladni és csupán arra törekedni, hogy Magyarország az államadósság kamataiból csak annyit vállaljon, amennyit józan számítás szerint el tud viselni.1 Már ezt a kényszerítő hatások alatt megváltozott felfogását tükrözi vissza az 1867 : XII. tc. 59—61. és 66. §-ának végrehajtását szabályozó, szeptember 17-én kelt, úgynevezett vöslaui egyezmény, melynek 10. §-ában szögezte le Lónyay az új helyzethez alkalmazott bankpolitikájának alapelveit. Eszerint „kötelezi magát a magyar királyi pénzügyminisztérium, hogy míg a birodalom mindkét fele egyértelmű megállapodások útján az osztrák birodalom bankjegy ügyében új törvényes határozatokat nem hozand, Magyarországon jegybankot állítani nem enged és az osztrák Nemzeti Bank bankjegyeinek kényszerforgalmát úgy mint az állam jegy ekét, valamint azoknak minden közpénztárnál való elfogadását úgy mint eddig fenntartja, annak határozott kikötése mellett, hogy a Nemzeti Bank köteleztessék arra, hogy Magyarországon annyi bankfiókot fog állítani, amennyit a magyar pénzügyminisztérium szükségesnek tart és ezeket a kereskedelmi forgalom igényeinek megfelelő dotációval ellátja, továbbá alapszabályait oda fogja módosítani, hogy jogosítva legyen a birodalom mindkét felének állampapírjaira, valamint egyéb jóhitelű és a tőzsdén is jegyzett értékpapírokra kölcsönt adni." Ezzel Lónyay mindaddig, míg Ausztriával közös megállapodás létre nem jön, elfogadta az osztrák Nemzeti Bank privilégizált helyzetét, de csak pontosan körülírt feltételek mellett, mely kikötésekkel a magyar gazdasági élet hitelszükséglete kellőkép biztosítottnak látszott. A magyar pénzügyminiszternek még e tárgyalások folyamán 1867 áprilisában alkalma nyilt a Nemzeti Bankkal közvetlenül is érintkezésbe lépni. A bank ugyanis a márciusi egyezményről hírlapi úton értesülve sietett hangsúlyozni a 18. § jelentőségét, mely kilátásba helyezte jogának tiszteletben tartását mind közigazgatási, mind törvényhozási téren és a magyarországi fiókok kezelésére nézve néhány kisebb jelentőségű kérdést intézett a pénzügyminiszterhez. Lónyay április 7-i válaszában felhívta a bank kormányzójának figyelmét arra, hogy a bank érdekében állana és a magyarországi helyzetre vonatkozó tárgyalásokat is megkönnyítené, ha itteni forgalmát bővítené. Feltétlenül szükségesnek tartja a pénzügyminiszter, hogy e 1 Lónyay i. m. 196. 1.
