Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
66 JUHÁ.SZ LAJOS szükséges, hogy a most fennálló bankmonopóliumból az átmenet egy a birodalom különböző országai hitelviszonyainak inkább megfelelő jegybankrendszerre lehetővé tétessék."1 Lónyay tehát, ki akkor már teljes joggal remélhette, hogy felfogását később majd felelős magyar pénzügyminiszterként kell valóra váltania, a magyar liitelügy függetlenségének érdekében határozottan az osztrák Nemzeti Bank privilégizált állása ellen nyilatkozott. Ε meggyőződése mellett változatlanul kitartott a későbbi tárgyalások alatt is és a pénzügyminiszterség vállalásakor sem távolodott el a többízben kifejtett és világosan formulázott alapról.2 A kiegyezést megelőző és csupán az elveket körülíró megállapodások után 1867 március elején került sor arra, hogy Lónyay a pénzügyi kezelés magyar részének átvételére vonatkozó értekezések során báró Becke osztrák pénzügyminiszterrel közölhesse a bankügyről vallott nézeteit. Becke kezdetben ragaszkodott a Nemzeti Bank akkori jogállásának fenntartásához és Lónyay véleményével szemben a bank érdekeit védte. Később Lónyay érvelését egyre inkább magáévá tette, végleges megegyezésre azonban a tárgyaló felek nem jutottak. Egyrészt azért, mert tárgyalásaikkal nem akartak elébe vágni alkotmányos úton hozandó megállapodásoknak és törekvésük mindössze odairányult, hogy a pénzügyi közigazgatás fennakadás nélküli menetét biztosítsák az 1867. évre. Nem egyezhetett meg másrészt a bankkérdés megoldásában a két pénzügyminiszter azért sem, mert Lónyay ezirányú tervei a birodalom egész pénzügyi helyzetére kiterjeszkedvén sokkal nagyobbszabásúak voltak, semhogy azokat Becke hosszabb átgondolás és utánszámítás nélkül elfogadhatta volna. Ennek következtében a március 7-i megállapodások 18. pontja csak annyit állapít meg, hogy „a magyar országos pénzügyminiszter addig, míg az országgyűlési bizottság munkálatának értelmében a Nemzeti Bankkal szerződésileg megállapítandó intézkedések nem rendeztettek, sem közigazgatási, sem törvényhozási úton nem fogja megháborítani a banknak fennálló jogviszonyait."3 Lónyay Menyhért a bankkérdést nem elszigetelve, önálló, külön problémaként akarta megoldani, hanem szervesen beépítette a „monarchia pénzügyeinek gyökeres orvoslását" célzó terveibe. A birodalom három milliárd név-' 1 Uo. 49. 1. 2 Lónyay Μ. : A bankügy (Budapest 1875) 172. 1. 3 Uo. 176. 1.
