Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
424 mályusz ele mér érvényesít ette t ___De higgadtan~-±etie ezL—nem esztelenül, önmagának is ártó módon. Akaratát a királyi hatalom iéé a másik fél, a nagybirtok együttműködése bontakoztatta ki. Bár igen leális erők hatottak közre, hogy a harmónia a hűbéri állani két része közt kialakuljon, a viszályok és torzsalkodások nem érintették a politika elvi alapjait. Ezek függetlenül maradtak a napi behatásoktól s rendszert képviseltek a nemzetiségi kérdésben is. Ami a nemzetiségekkel ebben a korban történt, az nem a véletlen müve, hanem az állam akaratának következménye. De ugyanígy az is. ami nem liöftenfc_meg. tehát aZ elnyomás, a kizsákmányolás, az üldözés, a népi egyéniség Jealacsonyítása, embertelen tönkretétele. IV. A rendiség korában kibővült az állam sorsát irányító tényezők köre. A megyei autonómia kifejlődésének és az országgyűlések állandósulásának tanúsága szerint a köznemesség előtérbe lépett, sőt a főurak mellé az ország sorsának intézői közé emelkedett. Tényezővé válásával módosult az államnak a jellege, az uralmi szervezet átalakulásának következményéül peel ig a nemzetiségi politika. Állani és nemzetiségek kapcsolata egyébként már csak azért sem maradhatott változatlanul, mivel a nemzetiségek nem izolált sejtek, lianem a magyar társadalomnak a részei s így alkalmasak arra, hogy minden erősebb mozgalom magával ragadja őket. A rendi szellem valóban győzött is körükben és belső szervezetüket szembeszökően átformálta. Legfeltűnőbb, a kornak a lényegét visszatükröző eredménye, hogy kisebb-nagyobb mértékben kialakította a nemzetiségek autonómiáját. Mivel az önkormányzat, vagy akár az elnyerésére irányuló törekvések az érdekelt közösségek életerejéről is tanúskodnak, a politika módosulását könnyű szerrel lehetne maguknak a nemzetiségeknek tulajdonítani. A kérdés, hogy melyik fél volt a kezdeményező, nyilvánvalóan igen fontos, mivel az eredménytől függ, hogy egyáltalán beszélhetünk-e még nemzetiségi politikáról a lendi korban. Ha ugyanis az derülne ki, hogy az állam ráhagyta a nemzetiségekre, csináljanak azt, ami jól esik nekik, akkor magatartása bizonyára nem érdemelné meg, hogy a politika nevével illessük. A vitát ismét a tények hivatottak eldönteni. De azt is, hogy nem túlzás-e az önkormányzat kialakulását oly késői időié, a XV. századra tenni, ha az „universités Comanorum"-ot már az 1279-i privilégium említi, a német
