Századok – 1939

Szemle - Babics András: Pécs város szabad királyi rangra emelésének története 1703–1780. Ism.: Bónis György 374

374 szemle jobbágyok lettek ? A regéci uradalom feldolgozásához képest új fejezet R. könyvében a gazdaságföldrajzi tájjellegnek és az értékesítési lehetőségeknek bemutatása. Elég rövidre fogja mondanivalóját ; az értékesítés tekintetében ez érthető is, hiszen az uradalmak nem rendelkeztek felvevő piaccal, s ezért nem törekedtek többtermelésre, a borért pedig lengyel kereskedők jártak le, eléggé következetlenül. Észrevételeink korántsem akarják csökkenteni R. dolgozatának értékét és elismerésünket munkája iránt. Nemcsak a levéltári anyagot vizsgálta át pontosan, hanem alaposan felhasználta a szóbajöhető irodalmat is, s általában a „Tanulmányok" szinte azt mondhatnók — hagyományaihoz méltót nyújtott. Iiakács István János. Babies András : Pécs város szabad királyi rangra emelésének története 1703—1780. (Kny. : Történetírás 1937. Pécs múltjából, 2.) H. n. 1937. Szerző kiad. 8° 59, 11. — Majdnem nyolcvan esztendeig tartott, míg az ideiglenes kamarai igazgatás alól a pécsi püspökség birtokába visszaadott feltörekvő oppidum kiharcolta magának a szabad királyi rangra emelést. A polgárság újabb és újabb nekibuzdulása és kudarca, királyi elhatározások megújítása ós félretétele mindkét oldalról, a kormányszékek és az egyházi földesúr jogi vitái tanulságos történetbe fonódnak össze, s ezt B. érdekesen adja elő, alapos levéltári kutatásokra támaszkodva. Két fejezetét az 1767. év választja el egymástól : ekkor egy pusztát akartak megvásárolni a pécsiek, de nemesi ingatlant akkori állapotukban nem szerezhettek, s ez a motívum az addig közömbös városlakó nemességet is a polgárság oldalára állította a most már sikerrel végződött küzdelemben. A változatos történetben általános kérdések is felbukkannak. Elsősorban feltűnő, milyen hatalmas összegbe került az évtizedes eljárás Pécsnek, elsősorban azért, mert jó XVIII. századi szokás szerint a kormányszékek tisztviselői nagyon kedvelték a pénzt és az ajándékot. Még mielőtt a megváltás összegének lefizetésére került volna a sor, hosszú időn keresztül állandóan mentek az akó borok, pálinkák, vadak, halak, sőt teknősbékák is Pozsonyba és Bécsbe ; a város erőfeszítéseinek azonban így sem lett hosszú időn keresztül eredménye, sőt végül is azzal kívánták kérését elgáncsolni, hogy így felgyülemlett • adósságainak nagy összege valószínűtlenné teszi a megváltási összeg kifizetését ! Ezek az adatok nyomatékosan figyelmeztetnek arra, hogy a kornak ezt a dísztelen jellemvonását a reális alkotmánytörténeti szemléletnek soha sem szabad figyelmen kívül hagynia ; hiszen nem a dicasteriumok, de a bíróságok működésével kapcsolatban is volt alkalmunk hasonló jelenségekre rámutatni az ítélőmestereknél ! A másik feltűnő és külön megvizsgálásra érdemes probléma : hogyan siklanak ki a bíráskodás jogosítványai a földesúr kezéből egyre jobban és hogyan lesz a város egyre merészebb igazságszolgáltatási gyakorlatának fejlesztésében. A toleránsabb kamarai igazgatás idején a büntető ügyek a város kezébe kerültek, s még a tortura változatait is alkalmazhatta a vádlottakon ; az urbariális rendezés mindezt ismét elvette tőle és a gonosztevők három napon belüli kiszolgáltatását követelte meg. A viszály során mindkét oldalon túlkapások történtek : a püspök úriszéke elé idézte a városi mozgalom vezető embereit, ezek viszont megakadályozták a földesúri ítéletek végrehajtását. Más városokat is figyelembe véve érdemes lenne kideríteni, hogy a szabad királyi városok intézményei közül melyekben látták ezek a feltörekvő oppidumok a szabadságra legjellemzőbbeket a bíráskodás terén (pellengér, kaloda alkalmazása !), vagyis, hogy melyeket valósítottak meg mindenáron, még a törvényes felhatalmazás meg-