Századok – 1939

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 257

258 mályusz elemér nevű falvakkal.1 Ilyenek azonban teljesen ismeretlenek.2 Helyettük az Oláhtelek, Oláhfalu, vagy egyéb, hasonlóan jelzős összetételű helynevek, pl. Oláhhodos, Oláhgyepes, Oláhventer, mint a régi Hodos, Gyepes, Venter fiókközségei­nek nevei bizonyítják,3 hogy a beszivárgó oláhság állandó telepekké tömörülése nem is a XIII. században, hanem még későbbi időpontban ment végbe. Nem szorul magyarázatra, hogy Csehinek, Horvátinak, Németinek azt a falut mondották^ amelynek7 a lakói csehek, horvátok vagy németek voltak. Olaszi, mint már utaltunk reá, vallon eredetű községet jelent, Oroszi rutént. Egyedül a Tóti helynév eredete kétséges, azonban minden jel szerint szlavónokat kell lakóin értenünk, nem pedig a mai szlovákság őseit.4 Fontos érvnek tekintjük erre vonatkozólag az egyik biharmegyei Tótira vonatkozó adatot. A Komjádi melletti Tóti egy 1322-i oklevél szerint akkor lakatlan volt, de kő­templom áll benne, amely Szt. Demeter tiszteletére van szentelve.5 A falu, mivel egyházas hely, kétségtelenül régi 1 Már Szily kiemelte (i. h.), hogy „Lengyeli, Oláhi, Ráczi, Töröki (legalább a Helységnévtár szerint) egyetlenegy sincs." 2 Lipszky repertóriuma szerint egyetlen Vlahi falu volt a XIX. sz. elején, ez is Zágráb megyében. Tiszta délszláv területen pedig a vlach nem oláh nemzetiséget jelent, hanem általában hegyipásztort, mint a következő adatokból is kitűnik. Nagy Lajos 1372-ben Nelipics fia Ivánt, egy előkelő horvát urat a mai Hercegovina területén birto­kokkal adományozva meg, megerősítette horvátországi uradalmaiban, váraiban. Oklevele az uradalmak tartozékait így sorolja fel : „villis, terris cultis et incultis, ollachis, populis, incolis, iuribus, iurisdictio­nibus, proprietatibus, libertatibus" (1381 nov. 8-i átirata Hg. Ester­házy-ltár). A felsorolás, amely eleve kizárja, hogy az oláhon nemzeti­séget lehessen érteni, a populus és incola szavakkal nyilvánvalóan a megtelepedett lakosságot akarta megjelölni, szemben a pásztorkodó elemmel. 1431-ben Zsigmond a horvát-dalmát bánnak, Frangepán Miklósnak több horvát várat elzálogosított, s azonfelül „omnes volahos regni nostri Croatie." (Frangepán-oklt., I. 236. 1.) 1441-ben Ulászló megparancsolta a Blagayaknak, hogy a királynői valachusokat a Corbaviai grófoktól vegyék vissza. (Hg. Esterházy-ltár. R. 43. A. 20.) 1453-ban V. Lászlónak Frangepán Duim részére horvátországi birtokok felől kiadott adománylevelében ismét ezzel a felsorolással találkozunk : „simulcum oppidis, villis, possessionibus, wolahis, cunctisque pertinentiis, necnon iuribus" stb. (Frangepán-oklt., I. 389. 1. — Ugyanitt meg több hasonló adat.) 3 Györffy I. : Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta (Budapest 1915) 5. 1. 4 A név eredetéről s hogy felsőmagyarországi tótot, sziavont és vendet egyaránt jelentett, részletesen szól Melich : A tót nép­névről. Magyar Nyelv XXV. 321. s köv. 1. 5 „terra seu possessio vacua et ab liabitatoribus destituta Toty, in qua est ecclesia lapidea in honore sancti Demetrii martyris constructa." Anjoukori okmt. II. 25. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom