Századok – 1939

Szemle - Schickert; Klaus: Die Judenfrage in Ungarn. Ism.: Benda Kálmán 244

244 szemle szervezetekkel : Magyarországon nem voltak anarhista szervezetek, így a szélső baloldalt a szocialista munkásság képviselte. Az anarhisták ellen fellépő s az egész Európán végighaladó reakció nálunk a szocialista mozgalmat tartotta ugyanolyan veszedelmesnek az államra nézve, mint a külföld az anarhistákat. Ennek következtében a munkásságot bizonyos jogos követeléseiktől is elütötték, noha a magyar munkásság még elvileg sem azonosította magát soha az anarhista mozgalmakkal. Statisztikai adatok segítségével mutatja ki a tengerentúli gabona és a magyar termelés viszonyának hatását az agrárszocializmus fejlődésére és a kivándorlásra (1896 és 1906 közt 900.000 ember vándorolt ki Magyarországból). Érdekes adatokat közöl a munkabérek és árak viszonyának alakulására, a keresztényszocializmus fejlődésére és a magyar munkássajtóra vonatkozólag. Uj megvilágításban tárja elénk a magyar középosztály szociális részvétlenségét ; ennek következtében a zsidó értelmiség vette a kezébe a magyar munkásszervezetek irányítását. A munkásság a később és szórványosan megnyilvánuló középosztálybeli érdeklődést elutasította s így a kezdetben erős nemzeti érzelmű munkásréteg az internacionális szervezkedés felé hajlott át. A könyv forrásanyaga kielégítő : a magyar és külföldi szakirodalmon kívül felhasználja a statisztikában, kongresszusi jegyzőkönyvekben, rendőrségi iratokban és országgyűlési anyagban kínálkozó adatokat. Ebből a szempontból egyedüli hiánya, hogy csak a szakszervezeti és munkássajtót kísérte figyelemmel, a polgári sajtót nem ; így az akkori közvéleményről nem kaphatunk teljes képet. Különben tárgyilagos történész szemével nézi korunk egyik fontos kérdésének közelmúltját. Ifj. Tóth András. Schickert, Klaus : Die Judenfrage in Ungarn. (Die Juden im Leben der Völker. Schriften zur Judenfrage der Gegenwart, hrsg. vom Institut zum Studium der Judenfrage, Berlin. Bd. 1.) Essen 1937. 8° 201 1. - Megint egy magyar történeti kérdés, amit idegenek dolgoztak fel helyettünk, mivel mi - szerintük nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy foglalkozzunk ezekkel a dolgokkal. Ahogy Sch. is mondja: „A világháború előtti magyar történetírás vakvágányra szaladt. Több nemzedék történészei önként, minden kívülről jövő kényszer nélkül a politikai hatalom szolgáivá szegődtek és nem törődtek azzal, hogy a magyar történetről így formált kép tökéletlenné és egyoldalúvá válik . . . Egyes kérdések felvetését tudománytalannak tartották. A Magyarországban uralkodó politikai liberalizmushoz alkalmazkodott a tudomány szelleme is. A zsidókérdés ahogy Németországban is nebántsvirág volt. Vele a történetkutató nem foglalkozhatott, de különben sem akart vele foglalkozni senki sem". Ezt azonban nem lehet súlyosan megítélni ; ahogy W. Ziegler fejti ki bevezetőül, Németország is csak később mutatta meg a helyes utat a zsidókérdésben. És most kötelességüknek érzik minden ország és nép életét végignézni és a zsidóság kisebb vagy nagyobb káros jelentőségét kimutatni. A sorozat első kötete Magyarországról szól. Seb. hatalmas munkát végzett, rengeteg adatot dolgozott fel, bibliográfiája (szépszámú magyar munka van benne) és jegyzeteinek tömege megdöbbenti az embert. Bár néhol érezni könyvéből, hogy az ő véleménye szerint nálunk elejétől kezdve a német polgárság ítélte meg leghelyesebben a zsidókérdést, írása nem elfogult senkivel szemben sem ; a zsidókkal szemben is megőrzi mindvégig a tudományos hangot. A XIX. századig csak röviden átfutja a hazai zsidóság történetét, főképen azt domborítva ki, hogy