Századok – 1939

Szemle - Trevelyan; George Macaulay: The English Revolution 1688–1689. Ism.: Kosáry Domokos 241

szemle 241 népe sorsának szemszögéből. L. kicsiny, de tartalmas fiizete ebben a tekintetben szervesen csatlakozik korábbi munkásságához, „Türkenjahr 1683. Das Reich im Kampf um den Ostraum" (Wien -Leipzig 21934) c. könyvéhez. Az ő szemében Buda felszabadítása csak egyik dicső állomása a németség új, diadalmas előretörésének, vele ismét megnyílt az út az „Ostraum", Isten gondviseléséből a német népre bízott „Pussta" felé, s a német vértől ázott parlagot munkába vehette a svábok ekéje, messze délkeletre terjesztve ki a ,,Volksboden"-t s annak kulturális jelentőségét. így avatja egyoldalú Ostraumszemlélet, késői tendenciák merész visszavetítése Buda visszafoglalását szinte kizárólag német üggyé s a felszabadító háborúk idejét osztrák hősi korszakká. Mindamellett a bajorokon és a brandenburgiakon kívül külön méltatásban részesülnek az ostromnak s előzményeinek nagyvonalú összefoglalása során a magyarok is. Ha a magyarság vér- ós pénzáldozata s az ostrom több fontos (főleg helyrajzi) körülménye mégsem szerepel kellő súllyal L. tanulmányában, annak a mondott szempontokon kívül az az oka, hogy a szerző szemmelláthatólag nem eléggé tájékozott az idevágó magyar irodalomban. Ismeri ugyan „Árpad v. Karoly" nevét, de nagy monográfiáját, úgy látszik, még annál is kevésbbé ; különben nem írná róla, hogy Zieglauer könyvének ,,Gegenstück"-je, s nem vallaná azt a tévhitet sem, mintha Cornaro jelentéseit ő, L. értékesítené elsőnek. Weltmann Imre. Trevelyan. George Macau lay: The Knglish Revolution 1688—168». London 1938. 8° 235 1. — Az ismert cambridgei professzor a modern kutatások felhasználásával írta meg a „dicsőséges forradalom" történetének rövid összefoglalását. Élesszemű analízisét adja a forradalmi helyzet kialakulásának s külön vizsgálja a forradalmi megoldás, a Revolution Settlement jelentőségét. Erzsébet halála után, Cromwell éveit leszámítva, egészen 1688-ig a király s parlament közti küzdelem ' az angol történet főkérdése. 1660 után, II. Károly alatt, a Clarendonféle restaurációs berendezkedés csak ideiglenes egyensúlyt teremtett az erők közt, a kérdést elodázta, de meg nem oldotta. A küzdelem újult erővel indul meg, amikor egytnásután három whig parlament áll a királlyal szemben, a katolikus-francia veszély ellen küzdve ' s javasolva a katolikus trónörökös kizárását. Ε fokon a tory-k az örökösödési rend védelmében még a királyi célokat szolgálják, sőt azoknak Istentől való jogosultságát hirdetik. A második fázis a trónörökös, II. Jakab trónralépésével kezdődik. Az új király a tory-k hőse, de abszolutista törekvései, az Európával dacoló „angol—francia tengely" köv etése, kísérlete, hogy a bíróságot, egyházat, egyetemet királyi függésbe hozza — mindez a királyim torykat is végkép elidegeníti. így a király maga kovácsolt túlzásaival egységes frontot ! önmaga ellen, azokból a pártokból, melyek nemrég még elvakultan hadakoztak egymással. Politikájával elszigetelte önmagát s utat , nyitott Orániai Vilmosnak. Mint az angol történeti felfogás általában, T. is Anglia nagy fordulópontjának tekinti e forradalmat, s ebből a szempontból tekinti meg jellemzőit és eredményeit is. A „dicsőséges" jelző, szerinte, itt nem harci sikert vagy romantikus gloire-t jelent, hanem azt ismeri el, hogy ez az erőszakot és vérontást kerülő megoldás követésre méltó példát mutatott a jövőnek is. 1688-ban minden lehetőség megvolt egy újabb polgárháborúra, de az angol politikai ösztön — párosulva az első polgárháború illuziótlan emlékeivel elkerülte ezt. s reális számítással egy új kor alapvetését végezte el. Századok 1939, IV—VI. 16