Századok – 1939
Történeti irodalom - Lütge; Friedrich: Die Agrarverfassung des frühen Mittelalters im mitteldeutschen Raum vornehmlich in der Karolingerzeit. Ism.: Wellmann Imre 210
212 történeti irodalom 212 kedéssel egyértelmű — mindjárt egész szintézisét adja. Megteheti ezt, mert régi kutatási területe a „mitteldeutscher Raum" : évek óta ennek igyekszik igazi jelentőségéhez méltó helyet juttatni a német társadalmi-gazdasági fejlődés történetében. Már „Die mitteldeutsche Grundherrschaft" c. művében (v. ö. Századok 1937, 351. 1.) meggyőzően mutatta ki, hogy e fogalomnak megvan a létjogosultsága, hogy Közép-Németország, újkoreleji agrárstruktúrájában, a szomszédságtól határozott kontúrokkal elkülönülő, egységes képet mutat. Űj, nagyszabású könyvében e sajátos jelleg végső gyökereit igyekszik feltárni a középnémet terület főként Karoling-kori agrártársadalmi viszonyainak részletes megvilágításával. Itt „mitteldeutscher Raum"-ról van szó, nem egyszerűen Közép-Németországról, mint korábbi munkájában ; az egységes gazdasági típust mutató területből ugyanis a frank korszakban még hiányzik a Saale vidéke s az északi rész, Wernigerodétól Bernburgig, viszont dél és nyugat felé túl terjed a Thüringiai erdőn : az agrárszerkezet változik, egységeinek határa idők folyamán eltolódik. L. előadása szilárdan gyökerezik e szűkebb, homogén terület sajátos viszonyaiban. Tisztában van az általánosítás veszélyeivel, nem akarja az egész német föld gazdaság- és társadalomtörténetének kezdő korszakát ábrázolni ; jól tudja, hogy ehhez előbb még más, az övéhez hasonló feldolgozásokra van szükség. De a német fejlődés egészét sohasem téveszti szem elől, vele mindvégig megtartja az „élő kapcsolatot". S bár szüntelenül ellen akar állni a tágabb körű feldolgozás csábításainak, megállapításai tagadhatatlanul át- meg áttörik a középnémet táj szűkebb határait. Nincs ezen sok csodálni való : ez a vidék őrizte meg leghívebben az ősi germán hagyományokat és berendezéseket, s így az itteni viszonyok, kutatási eredmények szinte kínálkoznak általánosabb érvényű következtetések levonására. S az ilyen eljárásban mindig kisebb a veszedelem akkor, ha azt forrásoknak s irodalomnak a L.-éhez hasonló alapos tanulmányozása s feldolgozása előzi meg. A szerző nemcsak a területére vonatkozó okleveles anyagra támaszkodik, hanem az archeológiai kutatás eredményeit is bőven értékesíti ; a kettő hézagait pedig előfeltevésektől mentes, rendkívül világos, éles logikájú fejtegetéssel tölti ki. Nem kicsiny dolog ez a gazdaságtörténetírásban : ebbe a tudományágba, mint história és közgazdaságtan érintkező területére, könnyen csúsznak be — kivált a múltba is tekintő nemzetgazdák részéről — szépen hangzó elméletek, a történeti fejlődés sokrétűségét természettudományos törvényszerűséggé egyszerűsítő fejlődési szkémák. L. mindig tényekből indul ki, sohasem elméletekből ; számára az igazság, a történeti hűség fontosabb minden csillogó logikai építménynél. Sőt, ahol csak teheti, harcba száll, le is számol az uralkodó teóriákkal, s ebben Below és Dopsch méltó követőjének mutatkozik. Below-n abban mindenesetre túltesz, hogy nemcsak elveti az agrárkommunizmus elméletét, de le is vonja ebből a konzekvenciát a germán viszonyokat illetően. Nem esik Dopsch hibájába sem : nem emeli dogmává, hogy elmé-