Századok – 1939

Történeti irodalom - Dissertationes Pannonicae ex Instituto Numismatico et Archaeologico Universitatis de Petro Pázmány Nominatae Budapestinensis provenientes. Ser. I. Fasc. 1–8. Ism.: Nagy Tibor 196

történeti irodalom 197 8° 50 1, — Faso. 3. Korbuly György : Aquincum orvosi emlékei. Budapest 1934. 8° 45 1., 17 képpel. — Fasc. 4. Nagy Lajos : Aquincumi múmia-temetkezések. Budapest 1935. 8° 40 1., 26 képpel, 4 t. — Fasc. 5. Graf, Andreas : Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. Budapest 1936. 8° 156 1., 1 térk. — Fasc. 6. Borzsák, Stephan : Die Kenntnisse des Altertums über das Karpatenbecken. Budapest 1936. 8° 53 1. — Fasc. 7. Breiich, Angelo : Aspetti délia morte nette iscrizioni sepolcrali delV Impero Romano. Budapest 1937. 8° 88 1. — Fasc. 8. Lambrechts, Pierre : La composition du sénat romain de Septime Sévère a Dioctétien (193—284). Budapest 1937. 8° 130 1. A Dissertationes Pannonicae tudományágunkban való jelentőségének és fontosságának megértéséhez röviden, mintegy dióhéjban fel kell vázolni a hazai római régészeti tudomány fejlődésót. Magyarországon Schönwisner és Katáncsich nemzedéke kezdett először tudományosan foglalkozni Pannónia római-kori emlékeivel. Míg e generáció anyaggyűjtésében megfigyelhetők bizonyos vezető szempontok, s e mellett a kor színvonalán álló összefoglalásokat tudtak adni, addig a mult század első felében nyomukba lépő epigonok munkássága a jó sors által felszínre vetett emlékek egyszerű publikálásában merült ki. (Ld.: Tudományos Gyűjtemény, 1817-i s köv. évf.) Üj színt és programmot jelentett Rómer Flóris, aki elsőnek hirdette az Archaeológiai Közlemények lapjain a legkülönbözőbb jellegű hazai római emlékek publikálásának szükségességét, hogy ennek az ismeretlen anyagnak birtokában egy későbbi nemzedék összefoglaló képet rajzolhasson az itteni római életről és kultúráról. Rómer lelkesedéstől áthatott sokoldalú munkásságának értékét a rendszeresség hiánya csökkenti. Ez a rendszertelen gyűjtés jellemzi azután az őt felvàltç» kutatók tevékenységét is. Egyik súlyos következménye lett ennek, hogy régészeink lebecsülték Pannoniának a birodalomban elfoglalt történeti és kultúrális jelentőségét. Önkéntelenül is hozzájárult ehhez az aláértékeléshez Mommsennek és iskolájának rendszeres munkássága, amelyből a Rajnavidék fontossága az Imperium Romanumh&n igen erőteljesen rajzolódott ki. Ezekben az évtizedekben hazai kutatásunkat a Raj na-vidéken nyert eredmények átalakítása és kivonatolása jellemezte. Pannónia regionális és mégis ezer apró kis szállal a birodalom sorsával összefonódó helyzete azonban módszerekben és problémaállításokban is specifikus kutatást követelt. Az erre irányuló törekvések a háború előtti évekre nyúlnak vissza. A mai negyvenéves generáció akkor cseperedett fel és tagjai, egymással benső barátságban, elhatározták a Pannónia-kutatás megszervezését. Törekvéseik azonban egészen addig nem tudtak átütni, ameddig ez a nemzedék vezető pozíciókba nem jutott. Az utolsó évtizedben ez megtörténvén, hozzáfoghatott a maga elő tűzött tervek megvalósításához. Publikációk terén ezeknek a törekvéseknek a kifejezője az Alföldi professzor szerkesztésében megjelenő Dissertationes Pannonicae, amelynek több fontos célja is van. Az első és talán a legfontosabb : maradéktalanul összegyűjteni