Századok – 1939

Történeti irodalom - Szentpétery Imre ld. Emlékkönyv ... születése hatvanadik évfordulójának ünnepére 188

190 történeti irodalom 190 folyamata rögzítődik meg, csak a vele minden vonatkozásában foglalkozó tudomány, az oklevéltan tudja maradéktalanul megszólaltatni. Különféle fordulatokból, jegyzetekből, az írásból messzeható jogi, társadalmi, gazdasági, kulturális, irodalmi, hivataltörténeti jelenségek körvonalai bomlanak ki, amelyek más oldalról csaknem teljesen megközelíthetetlenül bezárulnak nemcsak az időtávolság miatt, hanem sokszor még az egykorú szem előtt is. A tudományok egymásrahatása természetesen kölcsönös. Amennyire megszínesedik az oklevéltan által feltárt részletekkel a jog-, társadalom-, kultúrtörténet, annyira gazdagszik az oklevéltudomány nézőterülete is. A jövő arra mutat, hogy az oklevéltan, ezen a vonalon haladva, végül is egy új tudományba torkollik majd be : az írásbeliség tudományába, amely széles körben, több tudományterület határát elmosva fogja vizsgálni mindazt az alakulást-változást, ami az írott betűnek különböző életformákban, társadalmi rétegekben való megjelenése nyomában jár. A mai oklevéltan módszerét egy-egy részletkérdésen mutatják be a következő tanulmányok. Bezsák Miklós az összehasonlító diplomatika eljárása szerint két középeurópai okleveles gyakorlatnak, a cseh és magyar királyi kancelláriának fejlődésvonalát állítja egymás mellé (A középkori magyar okleveles gyakorlat kapcsolatai a cseh okleveles gyakorlattal). Az ilyen összemérésből, az egyezések és eltérések hátterének vizsgálatából élesebben világosodik meg mindkét kancellária története. A XIII. századig nagyrészt párhuzamosan halad az Árpádok és Premyslek oklevéladása, de a német hatás kezdettől sokkal nagyobb súllyal nehezedik a cseh gyakorlatra, mint a magyarra, ez utóbbiban mellette részint távolabbi nyugati példák lépnek fel alakítóerővel, részint egyénibb irányt vesz a fejlődés. A XIV. század óta élesedik a határvonal, de amikor közös uralkodók kezében van a két ország sorsa, gyakori eset, hogy egyik kancellária formákat, szokásokat vesz át a másik gyakorlatából. Ε kölcsönhatásokban elsősorban a magyar kancelláriáé — ez volt a középkorban a legfejlettebb középeurópai gyakorlat — a példaadás érdeme. Minthogy a kancellária az udvari élet része, a fejlődésében rétegződő hatások megállapítása értékes segítség az udvar egész kulturális arcának felderítéséhez. Természetesen hasznos eredmények adódnának a művelődéstörténelem részére a keretek kiszélesítéséből, a királyi udvaron kívül élő cseh- és magyarországi írásbeliség összevetéséből. A közvetlenül latin forrásból elinduló kultúrhatások nyomait keresi Perényi József tanulmánya (A ritmikus próza okleveleinkben és a francia iskolák) egy középkori ízlésű stílussajátságon keresztül, amelyet az oklevélfogalmazásban elengedhetetlenül fontosnak tekintettek. Magyar földre a XII. század végén Franciaországban tanult magyar kancelláriai alkalmazottak útján került. Az ilyen részletvizsgálatok érdekesen mutatják a magyar királyi kancellária egy vonalon haladását a nyugatiakkal és érthetővé teszik a kultúrjavak átvándorlását, amelyben a külföldi iskolákat járó