Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 159 ismertek. Az a társadalomréteg, amely továbbra is csupán személyies formaképződéssel tapadt a természethez, a földhöz, alul került ; azok a foglalatosságok már inkább csak magának a formaképződésnek kezelői, föléjük sorakoztak. A körvonalak eredetileg nem élesek, csupán a különböző formák domborítják ki hatalmasan a rétegződést. Az, összefüggés még lefelé is teljes, az absztrakció kénytelen az élet teljességével birkózni, s ezért nem az anyagi-szellemi érdekközösség vezeti, hanem a formák, módszerek egymásraismerése. Idővel éles jogi elvekké vonatkoznak el a különbségek, az érdek mind kíméletlenebbül érvényesül a forma szerepével szemben. De sajátosan, minél élesebben, annál inkább múlik a rendiség jelentősége. Minden más kultúrfejlődéssel szemben lényegében mégis csak győzedelmeskedik itten a formaképződés, annyiban, hogy a felsőbb módszerek adminisztratív szakszerűsége, az intellektuális szakképzettség veszi át mégis a vezetést. Az európai osztályképződés ennek jegyében áll, — amíg fokozatosan mégis fel nem őrli a hűbériségnek, rendiségnek ezen örökségét a nyers erők érvényesülése. Ε hosszú fejlődésben elsősorban az egyház szerepére kell tekintenünk. A középkori nyugati egyháznak szerepe nem valami „szellemnek" képviselete, érvényesítése volt. A görögkeleti egyházé sokkal inkább, ezért is nem volt fejlődésképes. Az antik papság is csupán a vallásosnak-csodálatosnak hivatása, nem ágyazódik be mélyen a konkrét társadalomszerkezetbe. A racionális fejlődések gyorsan megszakítják az összefüggéseket, amelyek az örök emberi ösztönöket egyetlen életegységben tartják ; gyorsan és élesen elkülönül a vallás, a jog, a gazdaság, a művészet életterülete egymástól. A primitív varázsló is élesen speciálizálódik a csodaszerűre, az embeifölöttire, a „vallásra". Az ösztönös egyéni élet is, az egyik pillanatban rémületbe ejti a babonás hit, a másikban teljes ösztönösséggel rohan a zsákmány, a táplálék után. Téves szemlélet tehát az, amely a középkori egyház szerepét a vallásos gondolat ereje szerint értékeli. A „transcendens" szellem uralmának teóriája éppúgy elkerüli a társadalomfejlődés valódi menetét, mint bármiféle fejlődésnek bármiféle szellemmel való, alapvető igénnyel fellépő magyarázata. A pozitivista történetírásnak öntudatlanul, de hetyes érzékkel kiválasztott társadalomtörténeti anyaga passzív adathalmazként szerepel az ilyen szellem-teóriák igazgatása alatt, ahelyett, hogy konkrétumaiból magyaráznák meg magának a szellemnek feltételezett „struktúráját" is. A keresztény egyház az antik időkben még valóban nagymértékben szellemi hatásokkal vezető városegyliáz. de már a római