Századok – 1939
Szemle - Sütő József: A halasi református iskola (Schola reformata Halasiensis) történetének problémái. Ism.: Farkas László 117
SZEMLE 117 elején történt meg, ekkor nyert a hiteles helyi kancellária modern bürokratikus szervezetet. A kancelláriai munka leglényegesebb része a protocollumvezetés voLt. A kijavított és jóváhagyott protocollumbeli fogalmazványok alapján adták ki a felek kérésére tisztázatban az okleveleket. A kancelláriai munka élén névleg a lector, valóságban azonban a nótárius — rendszerint világi ember — állott. Ő irányította az itt dolgozó írnokok tevékenységét. P. mindezt minden szempont figyelembevételével a szakszerűség-adta oly nyugodt biztonsággal tárja elénk, hogy dolgozatát mindenképen diplomatikai irodalmunk nyereségei közé kell számítanunk. De nagybecsű munka ez a társadalom- és hivataltörténészek számára is. Istványi Géza. Sütő József: A halasi református oskola (Schola reformata Halasiensis) történetének problémái. A kiskunhalasi ref. Szilády-gimn. értesítője 1937—38. 5—16. 1. — Nagy Szeder István „Adatok Kiskunhalas város történetéhez" c. művében azt állítja, hogy a XVIII. században Halason csak „szegényes, egytanerős triviális oskola" volt s az csak 1822-ben alakult gimnáziummá. Ezzel szemben S. azt bizonyítja, hogy a halasi iskolát már a XVII. század végén megillette a gimnázium elnevezés : particulája volt az ősi debreceni kollégiumnak, mely már 1664-ben küldött rektort Halasra Semlyeri János személyében. A tananyag, a kiküldött rektorok tanultsági foka és az iskola nagy vonzási területe, mely Pest, Baranya, Tolna, Zala, Somogy és Bács megyére terjedt ki, mind azt igazolja, hogy a halasi iskola a XVIII. század közepéig négyosztályos kisgimnázium volt, attól kezdve pedig hatosztályos nagygimnázium ; 1756-ban már a debreceni akadémiai tagozatra is küldött növendéket. A XVIII. század elején már külön ref. leányiskola is van Halason, éppen azért, mert a leányok a latin iskolába nem járhattak. Ε meggyőző fejtegetések mellett S. néhány érdekes művelődéstörténeti adattal is gazdagítja XVIII. századi iskolaügyünkre vonatkozó ismereteinket. Farkas László. Ballai Károly : A magyar függetlenségi nyilatkozatok története. I. k.: Okmányok, iratok, jegyzőkönyvek és törvények. Budapest, 1935. 8° 269 1., 201. — „Vájjon lehet-e egy népnek élő és ható nemzeti öntudata, ha nem ismeri a nemzeti öncélúságért folytatott küzdelmeket és az ezért hozott véres áldozatokat ?" — veti fel B. a kérdést munkája elején. A múltban — írja — történeti könyveink érthető, de nem menthető okokból keveset foglalkoztak mindezzel, sürgősen pótolni kell a hiányt. Meg kell ismernünk nemzeti önállóságunkért folytatott küzdelmeinket, nemcsak az adatokat, hanem az eszméket, elgondolásokat és a közvéleményt is. Munkája azonban nem sokban visz bennünket ebben előre. Összeállítása ötletszerű, töredékes, rendszertelen. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat, majd a francia forradalom deklarációjának fordításával kezdődik a könyv — ezeket a 48-as törvényekre való hatásuk miatt közli. Aztán az ónodi országgyűlés jegyzőkönyvével indulnak a magyar nyilatkozatok. II. József abrenunciatiója, Berzeviczy Gergely eddig kiadatlan röpiratának fordítása (Ausztria uralma Magyarországon), a 48-as nyilatkozatok, végül pedig az 1921 : 47. t.-c. tárgyalásának képviselőházi beszédei, a Habsburg-család detronizálásának ügyében, — röviden ez a könyvtartalma. A munka több kötetesnek ígérkezik, a további kötetek a részletes naplókat, vitákat hozzák majd. A könyv az ifjúságnak, nem a történészeknek szól, de célját nem fogja elérni. Miért hiányzanak a régebbi, középkori és törökkori nyilatkozatok, kiáltványok ?
