Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 27 mértékét talán nem lehetne ellentmondás nélkül Magyarországra is alkalmazni, egyébként azonban nem lehet kétséges, hogy itt is jelentékeny pusztulással kell számolni. A jeruzsálemi szentsírrend miechówi kolostorában1 vezetett krónika szerint 1349-ben nagy volt a „mortalitas" Magyarországon, városok és falvak üresen maradtak s az országból és más részekből flagelláns csapatok indultak.2 A flagelláns menetek mellett — mint említettük — a fekete halál másik kísérője, a zsidóüldözés volt s van adat reá, hogy ez is felütötte a fejét Magyarországon.3 Tudjuk azt is, hogy a váradi káptalan a disznótizedet az 1348. évi „első" pestis óta jobbágyainak elengedte, „ut eo facilius ville nostre per pestem desolate statum pristinum sortirentur".4 Ez a céltudatos kedvezmény nemcsak arról beszél, hogy a bihari vidéken sok jobbágytelek maradt a pestis után üresen, hanem arról is, hogy e pusztításnak bizonyosan áldozatul estek az ország más részei is. A ragálynak ugyanis, mely sugárszerűen terjedt s így minden pestises helység új terjeszkedési kör gyújtópontja lett,5 délnyugat és esetleg dél felől az ország kétharmadán át kellett vonulnia, hogy a bihari falvakat elérhesse. A váradi káptalan tizedkedvezménye arról is tanúskodik, hogy a fekete halál a gazdasági életben és a társadalmi viszonyok terén Magyarországon sem maradt következmények nélkül. A népesség számában bekövetkezett nagy csökkenés mindenfelé gazdasági és társadalmi eltolódásokat 1 Miechów kis város Krakkó közelében. 2 „mortalitas magna fuit in regno Ungarie, multe oivitates et ville deserte habitatoribus vacuate, unde multe turme hominum tarn de Ungaria quam de aliis partibus adiuncti circuibant flagellantes se, in lutum cadentes, magnam conpunccionem et penitenciam aliis indixerint, virgines eciam parve et magne de villis sparsis crinibus in modum processionis tamquam vesane discurrebant, verberantes se et pernoctabant in silvis ad quendam Gregorium quem pro sancto colebant, sed deluse a dyabolo plures ex eis perierunt." Monumenta Germaniae Historica. Script. XIX. 670. 1. 3 Büchler S. : A zsidók története (Budapest 1901) 27. 1. 4 Bunyitay V. : A váradi káptalan legrégibb statutumai (Nagyvárad 1886) 51. 1. A váradi püspökség területéről másik adat is emlékeztet a nagy halálra: ,,. . .potencia divina per pestem indicibilem anno in presenti scilicet anno domini MCCCXLIX. emergentem multorum vitám temporalem fine inevitabili conclusissent" . . . (Demeter váradi püspök oklevele, Dl. 4055.) 5 Ε jelenségről Hoeniger i. m. 38. 1. A járvány útjában csak nagy hegyvonulatok és főként nagy, lakatlan steppék képeztek akadályt.
