Századok – 1938

Szemle - Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században. Ism.: Komoróczy György 259

SZEMLE 259 geket létesítettek, így az Eszterházyak Kismartonban, a Pálffyak Pozsony-Váralján, ahol a zsidók nagy autonómiával rendelkeztek. Mindezek előadásában V. túlzottan támaszkodik Büchler S.-nak ,,A zsidók története" c. művére, még levéltári jelzeteket is onnan idéz. Innen veszi azt is, hogy a zsidók adózásáról „országgyűlési határozat" szólott, holott a Corpus Jurisban erre nézve nem találtunk törvénycikket. A jogi helyzet megrajzolásához egyébként sem elegendő a privilégiumok, rendeletek ismerete ; a rendelkezésre álló adatok szélesebbkörű tanulmányozása bizonyára azzal az eredménnyel járna, hogy a zsidóság kedvezőbb helyzetben volt, mint ahogy azt V. munkája alapján elképzeljük. Bakács István János. Babies András : A kamarai igazgatás Pécs városában 1686—1703. Pécs, 1937. 8° 79 1. A pécsi egyetem Magyar Történelmi Intézetében készült dolgozat többet ad, mint amennyit címe mutat. A török uralom alól felszabadult és a „Verwirkungstheorie" értelmében katonai, majd kamarai igazgatás alá került Pécs városának nemcsak közigazgatását vázolja, hanem jogi, gazdasági és társadalmi helyzetéről, nemzetiségi megoszlásáról is tanulságos áttekintést nyújt. Munkájában a történettudomány igen sok ágának művelője talál értékes adatokat. Kár viszont, hogy ilyen módon az egyes részletkérdések alaposabb kidolgozásáról le kellett mondania. Pécsett a haditanács átmeneti főhatósága után a budai kamarai adminisztráció tisztviselői jelentek meg, egymásután megszervezték a vám-, harmincad· és sóhivatalokat, végül a tiszttartóságot. A katonai parancsnokokkal heves viszályokba keveredtek, a joghatóság kérdésében a városi tanáccsal is gyakran összetűztek. A magyar, német, horvát és rác lakosság közül csak ez utóbbi nem élvezett teljes jogokat, a többi három érdekeit 4—4 tanácsos képviselte. Tisztviselőiket maguk választották, a kamara csak megerősítette, de még ebbe is nehezen egyeztek bele. A földesúri cenzus fizetésén kívül egyéb teher nem nyomta vállukat, anyagilag és szellemi téren egyaránt nyitva állott előttük a fejlődés útja. A kamara az ellen sem emelt kifogást, hogy a szabad királyi városi címet használták, holott a hódoltság előtt a püspökség birtokához tartoztak és 1703-ban, hosszú tárgyalások után, oda kerültek vissza. Ember Győző. Janesó Elemér : A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században. 2. kiadás, Cluj, 1936. „Ady Endre Társaság." 16° VIII, 281 1. A szerző célja az volt, hogy a „XVIII. század gazdag magyar szellemi életének egyik kevéssé ismert területét" tudományosan dolgozza fel. Ennek a feladatnak a tanulmány kétségtelenül megfelel, mert sok ismeretlen adattal gazdagítja eddigi tudásunkat s a részletek kidolgozása révén kiegészíti az elsősorban Abafi Lajos hatalmas munkájából meríthető ismereteket. Világos, mindenkor meggondolt tárgyszemléleten alapuló előadása nagymértékben megkönnyíti ennek a zavaros körülmények között és homályos utakon működő intézménynek a megértését és hozzájárul ahhoz, hogy igazságosabb ítéletet mondjunk a szabadkőművesség programmjáról, élet vonalár ól, működéséről. Jóllehet az eredet kérdését nem sikerült világosabban tisztáznia, s mondanivalói ezen a téren alkalmazkodnak az irodalom- és történettudomány eddigi megállapításaihoz, legalább egy csokorba gyűjtötte a nagyon is elágazó véleményeket. A magyar páholyok külföldi kapcsolatait nagyrészt levéltári (a déghi gróf Festetich-levéltárban végzett) kutatások alapján tárgyalja. Ez a levéltári anyag nagyon értékes és nélkülözhetetlen a világos kép megrajzolásához, 17*