Századok – 1938

Történelmi irodalom - Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Ism.: Angyal Dávid 92

92 TÖRTÉNETI IRODALOM ilonai száműzött a népek és nemzetek gondolatában mint ,,a fegyveres forradalom vezére, az emberek és nemzetek szabadítója" a legendák történetformáló erejét példázva a XIX. század alkotmányos és politikai küzdelmeinek és nemzetiségi mozgalmainak hérosza lett. Ungár László. Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest, 1936. Magyar Tört. Társulat. 8° 374 1. „A magyar reformkorszak történetének barátait bizonyára érdekelni fogja — mondja a nagynevű szerző Előszavában — az a kérdés, miként ítélték meg az udvar és az udvari főhatóságok (a magyar kir. kancellária és az Állami konferencia) az 1848-i utolsó rendi országgyűlésen alkotott törvényjavaslatokat, amikor ezek jogszokás szerint előleges jóváhagyás végett a királyhoz felterjesztettek? " Ezt az érdeklődést akarja K. kielégíteni egy történeti bevezetés keretében és egy megválogatott okmánytárral. De hozzáteszi, hogy a történeti bevezetés nem akar egyéb lenni, mint egyszerű elbeszélés a kiadatlan levéltári anyag alapján, olyan egyszerű előadás, aminőt a német ,,Tatsachengeschichte"-nek nevez, amit különösen is hangoztatok. K. mintha azt akarná mondani : ne alkalmazzátok reám a szellemtörténet magas mértékét, én csak tényeket keresek ki az eredeti forrásokból, azokat összehasonlítom, rendezem, szóval világot akarok deríteni homályban maradt, vagy csak félig ismert eseményekre s azoknak kapcsolataira. Maradok a második sorban, megelégedve a becsületesen végzett munka önérzetével. Másszóval K. a történetírás palotájában a szellemtörténet trónja előtt alacsony lépcsőfokra ülteti az eseménytörténetet, mintegy a fejedelmi tudomány ancillájává teszi. Ez a szerény értékmeghatározás eszünkbe juttatja, hogy a szellemtörténet egy hérosza, akinek világtörténeti áttekintése nagy értékű, majdnem klasszikusnak nevezhető, az események megállapítását igen nagyra becsüli. Burckhardt Jakabról van szó és Világtörténeti Elmélkedések (Weltgeschichtliche Betrachtungen. Berlin u. Stuttgart 1905) című könyvéről. Ε könyvből idézzük a következőket : ,,A tények minden egyes felismerésének nem csupán speciális értéke van, hanem egyetemes, vagy históriai értéke is, mivel az a változékony emberi szellem egy bizonyos korszakáról értesít s a kellő kapcsolatba hozva tanúságot tesz e szellem folytonosságáról és örök életéről."1 Burckhardtra hivatkozva mondhatjuk tehát, hogy a történeti tények (Tatsachen) megállapítása szoros kapcsolatban van az emberi szellem történetének kutatásával. Az olyan ténytörténet, mint a K.-é, mely egy rövid, de jelentőségében messzeható időszak szellemébe elmerülve az új korszak alapítóinak és a hagyományok védőinek motívumait 1 16. 1. A Neue Zürcher Zeitung 1937 március 14-iki irodalmi melléklete szép cikkben emlékszik meg arról, hogy mennyire növekszik Burckhardt könyvének dicsősége. (Wachsender Ruhm.)