Századok – 1938

Történelmi irodalom - Lefébvre; Georges: Napoléon. Ism.: Ungár László 89

90 TÖRTÉNETI IRODALOM cselekedeteinek rugója gyökértelenségéből, osztálytalan mivoltából, parvenü katona létéből, dicsszomjából, céltalanságából fakadt. Megszervezi a diktatúrát a központi hatalom kiépítéséve] a legteljesebb centralizáció jegyében. A pénzügyeket rendbehozza. A titkos rendőrséggel biztosítja a politikai élet mozdulatlanságát, kíméletlen cenzúrával — egy esztendő alatt 64 lapot tiltott be —, irányított sajtó útján politikáját helyeslő közvéleményt teremt. Belső ellenségeit, a royalistákat és a parasztokat mint terroristákat üldözi, velük és a jakobinusokkal 1800-ban, az itáliai hadjáratok után végez. Az ancien régime mintájára különleges bíróságokat szervez a csavargók és útonállók megfékezésére és az éhséglázadások elfojtására. A személyes diktatúra jellege évről-évre erősödik, a parlamenti ellenzéket : „egy tucat vízbevetni való metafizikust" és mozgalmukat ezzel a kijelentéssel semmisíti meg : „Katona vagyok, a forradalom gyermeke és nem tűröm, hogy úgy sértegessenek, mint valami királyt". A polgárság a konszolidáció és a gazdasági helyzet javulásával meg volt elégedve, csak az alsóbb néposztályok szenvedtek a gabonaneműek folytonos drágulása miatt, de a lázadókra vasököllel ütött a hatalom, ami a birtokosokat még jobban Napóleonhoz fűzte. Páris tele volt zsákmányra éhes generálisokkal s nehogy minden anarchiába fulladjon, a polgárság az élethossziglani konzulátus előkészítését mindenkép támogatta. Leszerelte az ellenforradalmat, s az ötven menekült, angol zsoldban álló püspök befolyásának a konkordátum megkötésével vetett véget. Napoleon társadalmi koncepciója politikai célzatból érdekképviseletek megalkotására irányult ; a létrejött társadalmi rend a júliusi monarchia alapjait rakta le. A Code Napoleon írásba foglalt alakja ennek a koncepciónak. A törvénykönyv kettős jellegét L. rendkívül világos okfejtéssel bizonyítja. A Code mint a forradalom társadalmi elveit — személyes szabadság, törvény előtti egyenlőség, lelkiismereti szabadság, munkaszabadság stb. — fenntartó mű Európa szemében a forradalom szimbóluma lett és ahol érvényre jutott, a modern társadalom kifejlődését siettette. De másrészt a forradalom demokratikus vívmányai ellen való visszahatás sem hiányzott lapjairól, a polgárság érdekében fogant s egyes rendelkezésein nagyon is meglátszik, hogy a kor politikai törekvéseihez (munkáskérdés) alkalmazkodott és annak gazdasági állapotát tükrözi, nem pedig, mint Savigny és a többi jogászok mondották, teoretikusok műve, akik elvont jogot kényszerítettek a társadalomra. A társadalmi szervezettel teljes harmóniában állott a közoktatásügy. Csak egy példát említünk : az elemi oktatást teljesen elhanyagolta, az ancien regime és Voltaire nyomán azt vallotta, hogy politikai és társadalmi okokból nem helyes a szegények tanítása. Mindez alapvetés volt a császárság számára, melyet L. szerint végeredményben Napoleon „becsvágya", „a veszély hősi vonzalma", „az álom megigéző csábítása", „a vérmérséklet ellenállhatatlan ösztönzése" teremtett meg. A kivitel a korzikai katonai