Századok – 1938
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent István törvényei és a Cod. Vindob. 751. 1
8 MADZSAR IMRE God. Vindob. 751. (Mon. Germ. i. h.) 6. De potestate episcoporum super res eeclesiasticas (Mog 8, Tur 10.) 7. De convenientia episcoporum cum laicis (Mog 8, Tur 33, Arl 13). 8. De falsis testibus non admittendis (Mog 8, Rem 44, Cab 21, Tur 34). 23. De indicto ieiunio (Mog 35, Tur 47). 24. De dominicis diebus (Mog 37, Rem 35, Cab 50, Tur 40, Arl 16). 34. Qui mortui in ecclesia sepeliantur (Mog 52, Arl 21). Szent István I. tvk. (Závodszky kiadása). 2. De potestate episcoporum super res ecclesiastieas, eorumque conveniencia cum laicis. 3. Quales debeant. esse testes et accusatores clericorum. 4. Item de eodem. 10. De observacione IlIIor temporum. 11. De observacione VI. ferie. 8. De observacione domiiiici diei. 9. Item aliud. 12. De his, qui sine confessione moriuntur. Ε synopsisnak öt megfelelése közül hármat : az első, második és az utolsó helyen állókat törölnünk kell. Hogy a jobboldalt első helyen idézett magyar törvénycikk szövege a 813. évi mainzi tartományi zsinat 8. pontjából jutott, bizonyára nem közvetlenül, hanem a 847. évben ugyancsak Mainzban tartott nemzeti zsinat jegyzőkönyvének (itt : 7. kánon) valaminő közvetítésével Szent István törvénykönyvébe — régóta ismeretes. Ugyané mainzi kánonnak utolsó, magyar törvénykönyveink kézirataiban önálló mondattá (Et nullatenus stb.) lett mondatrészletére hivatkozik külön a fent baloldalt idézett kánonjegyzék 8. pontja, vagyis ez utóbbi nem a magyar törvénykönyvnek egyébként is ismeretes eredetű 3. és 4. cikkeivel, hanem a 2.-kai, illetve ennek befejező részével állítandó szembe, ami azonban a megelőző szembeállítással együtt semmi új adatot nem jelent törvényeink külföldi forrásainak és keletkezésüknek kérdésében. Végül a karoling kánon jegyzéknek az előbbiektől távoleső 34. pontjában idézett kánonok azt a régi szokást újítják fel, amely szerint magában a templomban csak nagyobbrangú vagy jelesebb egyházit, esetleg világit szabad eltemetni. Ennek semmi köze sincs Szent István azon rendelkezéséhez (12.), hogy egyházi temetésben nem részesíthető az, aki saját hibájából nem vette föl a haldoklók szentségét. Marad tehát mindössze annyi, hogy mind a nyugati kánonjegyzékben, mind pedig törvénykönyvünkben egymás mellett, de fordított rendben, van szó a böjt megtartásáról és a vasár-