Századok – 1938

Történelmi irodalom - Somogyi Ferenc: Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1715-ig. Ism.: Eckhart Ferenc 80

80 TÖRTÉNETI IRODALOM beolvadásáról és tagadja a mélyreható székely-román kölcsönhatásokat, egyszerűen elfeledkezvén Moldváról, melynek nyelvében mindmáig mélyrehatóbb magyar hatás mutatható ki, mint román a székelyben. Az a sajátos bűvészmutatvány, amit a román irodalom a ducatus> vajdaság származtatással, s az alaposan soha nem kutatott judat kialakulása körül végez, már szintén nem lep meg különösebben. A térképek erősen szuggesztív jellege sem. Le kell azonban szögeznünk, hogy igen sajnálatos, s szomorú eredményekre vezet, ha a történész felületesen, vagy pláne — önmagukban is hibás — politikai szempontokból végzi munkáját, sokat sejtető cím, s hatásos frazeológia mögött csupán rosszhiszeműségről, vagy jobbik esetben hozzá nem értésről tévén tanúságot. Elekes Lajos. Somogyi Ferenc: Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1715-ig. Pécs, 1937. 8° 200 1. „Talán mondanunk is felesleges", írja a szerző, „hogy a végrendelkezési jog története olyan hatalmas tárgykört ölel fel, amelynek alapos feldolgozásához nem egy emberöltő munkája, sem egy rövid tanulmány, hanem kiváló tudósok egész sorának vállvetett kutató tevékenysége volna szükséges". (25. 1.) Nem tudjuk, minő szemlélet íratta le vele ezeket a sorokat. Ő ilyen „erejét meghaladó feladatra", „a magyar végrendelkezési jog történetének feltárására" nem vállalkozik. Célkitűzése „a magyar nemes végrendelkezési jogának vizsgálata történeti fejlődésének folyamán — különös tekintettel az ősiségre". (26. 1.) Ez utóbbi körülmény hangoztatása teljesen felesleges, hisz a magyar végrendelkezési jog tárgyalásánál csakis ez lehet a főkérdés. Azt hisszük, a szerző maga sem tudja megmagyarázni a célkitűzéssel kapcsolatban azt az állítását, hogy a végrendelkezési jog történeti kérdéseinek megoldása „éppen az eszmék vajúdásának forrongó időszakában szolgáltathatnak számunkra olyan tanulságokat, amelyeket kamatoztathatunk nemzeti jövőnk biztosítása érdekében is". (25. 1., mégegyszer 195. 1.) Még zavarosabb az az óhaj, „bárha sikerülne célkitűzését, az örök jogeszme felismerését s megvalósíthatásának némi megközelíthetését előmozdítania". (8.1.) Szerzőnk tehát a magyar végrendelkezési jogot az általános európai jogfejlődéstől el akarja határolni ; talán, mert Molnár Kálmán kissé romantikus felfogású vitairatából vett és jelmondatul választott biztatása szerint „a magyar nép jogalkotó géniuszának harsonása" akar lenni. A magyar végrendelkezési jogról nem lehet tudományosan beszélni a külföldi jogrendszerek ismerete nélkül. Aligha van még egy intézmény, amely annyira általános volna, mint a végrendelkezési jog. Hiszen alapja a keresztény egyház tanításaiban gyökerezik, amint azt már sokan sokszor megírták. Érzi a jogösszehasonlítás szükségességét maga S. is és munkája elején felszínes áttekintést ad „a végrendelkezési jog gyakorlásának néhány ősi példájáról". Ezzel el is árulja irodalmi tájékozatlanságát. Idézett könyvei Tagányinak a jogszokások összegyüj-