Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

[97] MAGYAR ÉS FRANCIA KÜLPOLITIKA 48/49-REN 657 gócát, akár II. József alatt vagy régebben, Bécsben kell keresnünk. A francia diplomata annyira félreismerte a helyzetet, közelebbről Bécs szándékait, hogy humanisztikus megoldásról, esprit de conciliation-ról, szociális és faji békéről táplált illúziókat, szemben a harc „siralmas barbárságával", nem sejtve, hogy e „barbarie déplorable" időálló iskolapéldáját egy hónap múlva éppen Bécs fogja szolgáltatni. Míg Schwarzenberg a szokott forradalmi rémképek kíséretében a Törökországba menekült magyarok veszedelmes voltát kezdte már fejtegetni, megérkezett Tocqueville francia külügyminiszter augusztus 22-ről keltezett utasítása, mely felszólítja a követet, járjon el a hercegnél a magyar kérdésben.1 Az irat elismeri, hogy a magyar ellenállás nagy európai szimpátiát szerzett „a demagóg és forradalmi pái tokon kívül is". De la Cour erre csak szeptember 30-án válaszolt, a késést azzal indokolva, hogy jobbnak látta várni a tárgyalással, mert Palmerston üzenetének kategorikus elutasításából is látta, hogy a herceg „élénk ellenszenvvel" van minden közbelépéssel szemben. „Okom volt attól félni — írja a követ —, hogy Magyarország javára megnyilvánuló érdeklődésünk, bármennyire a császári udvar iránti jóindulatból fakadónak tűnjék is fel, hatásában ártani fog azon megértésnek, melyet a római ügyek tekintetében vele fenntartani a Köztársaság kormányának fontos érdeke". De la Cour tehát tudta, hogy a magyar kérdést fel kell áldozni, ha ez az olaszországi francia érdekeket károsan érintené s ezért is reménytelennek vélte a beavatkozást. Néhány nap múlva mégis megkísérelte a dolgot, kifejezte Schwarzenberg előtt a francia kormány azon vágyát, hogy az ország ,,promptement pacifié" legyen s engedelmet kért a miniszter irata felolvasására. Ezt a herceg udvarias, de határozott formában megtagadta, kijelentve, hogy erről hivatalos tárgyalásba nem bocsátkozhatik. A magyar ügy belső kormányzati kérdés, melyet a kormány saját belátása szerint fog megoldani. A követ ellenvetésére Schwarzenberg így felelt : „Ha Ausztria léte európai érdek, akkor tessék hagyni a kormányt, hogy maga biztosítsa e létezés feltételeit". De la Cour ezután felhagyott a dologgal. Schwarzenberg álláspontja, hogy a magyar ügy belpolitikai kérdés, győzött. A francia külpolitika működésébe és céljaiba a 48-as magyar mozgalomnak nem sikerült annyira belekapcsolódnia, hogy egy késői és hamar felhagyott próbálkozáson túl érdekében francia lépés történhetett volna. Kosáry Domokos. 1 Idézi Károlyi is, Batthyány Lajos, I. Századok 1938. (Pótfüzet.) 42