Századok – 1938
Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs; hrsg. von L. Bittner. II. k. Ism.: Miskolczy Gyula 66
Történeti irodalom. Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs. Herausgegehen . . . von L. Bittner. II. k. (Inventare österreichischer staatlicher Archive, V. 5.) Wien, 1937. A. Holzhausens Nachf. 8° 415 1. Ε nagyszabású kiadvány első kötetének ismertetésében (Századok 1937, 96 — 104 1.) rámutattunk a vállalkozás nehézségeire, de egyben azokra az erényeire is, amelyek nemcsak a levéltári irodalom termékei között biztosítanak a számára előkelő helyet, hanem a történetkutató — különösen a magyar történetkutató — számára is nélkülözhetetlenné teszik. Széles látókör, az anyag mélyreható ismerete, egységes feldolgozási módszer és modern akribia voltak Bittner igazgató és legrégibb munkatársai, L. Gross és J. K. Mayer művének jellemző tulajdonságai ; mindezeket a jó tulajdonságokat meg lehet állapítani a Gesamtinventar második kötetében, F. von Reinöhl és W. Kraus fáradságos munkájának termékében is. A hatalmas, huszonhatodfélíves kötet négy nagy gyűjteménycsoporttal foglalkozik : a Habsburg-Lotharingiai család házi levéltárával, a Lotharingiai-család házi levéltárával, a kabineti levéltárral és az udvari hivatalok levéltáraival. Ε gyűjtemények, a lotharingiai levéltár kivételével, az ősi uralkodó család udvarának szervezetéből és a monarchia központi kormányzatából, illetve közigazgatásából nőttek ki ; Magyarország viszonya az uralkodóházhoz, helye a monarchia hatalmas területkomplexusának történetében és ezzel összefüggésben világtörténeti szerepe mindenekelőtt az e kötetben leírt állagokból tisztázható tehát elsősorban. Magyarország kormányzásának másfélévszázados történetére derít világot ez az anyag, amelynek vizsgálata nélkül a lényegesebb közigazgatástörténeti kérdések sem dönthetők el. Ez a meggondolás készteti a kritikust, hogy pár szóval kitérjen mindazon levéltári anyag megemlítésére (s csakis arra), amely a magyar történetkutató számára tekintetbe jöhet. Nemcsak a levéltár, hanem a tudományos kutatás történetének szempontjából is értékes mindaz, amit Reinöhl a Habsburg-Lotharingiai ház iratainak történetéről elmond. Megtudja a kutató, hogy a dinasztiának Mária Terézia uralkodása elején még három levéltára volt, Bécsben, Innsbruckban és Grácban, de fontos iratok és oklevelek feküdtek a német birodalmi és az osztrák kancelláriában, valamint a bécsi Schatzgewölbeben és a Schatzkammerben is. A szétszórt anyagot a központi levéltár