Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [74] ságából indulunk ki. Ez a kiegyenlítésre irányuló törekvés. A liberalizmus végtelenül komplex, változatos színekben megjelenő szellemi áramlat, melynek gyökerei a klasszicizmusból és romantikából csakúgy táplálkoznak, mint a felvilágosodásból.1 Természetes tehát, hogy a liberalizmus az őt tápláló áramlatok ellenmondásainak kibékítésére, feloldására, összeolvasztására törekedett. Másrészről a neohumanizmus harmónia-eszménye is közremunkált az ellentétek feloldására irányuló törekvésben. A hazai liberális nézetek kialakulására is döntő jelentőségű hatása volt Welcker természetfilozófiájának, amely szintén a belső, az általános őserő s a külső, testi és anyagi adottságoktól függő korlátozó erő ellentétén s a két ellentétes erő összeköttetését és kiegyenlítését munkáló harmónia elvén épült fel.2 A harmónia elvét hangoztatják a kor sajátos hazai filozófiai törekvései is,3 melyek a német idealizmus és a neoklasszicizmus gondolatköréből táplálkoztak. Már Köteles Sámuel, Krugra támaszkodva, az Én valamennyi tevékenységében nyilvánuló harmóniát tekinti a filozófia legfőbb elvének és céljának. Krug viszont Kant és Fichte rendszerét iparkodik ,,a józan emberi ész alapján" módosítani s közérthetővé tenni. Krug a filozófiában, mint „őstudományban", önmagunk megismerését látja s gyakorlati célt tűz ki elébe : békét önmagunkban s önmagunkkal, harmóniát a gondolkodásban és az akarásban, ismerésben és a cselekvésben. Szerinte a filozófia legelső elve : cselekvő vagyok s keresem az abszolút harmóniát valamennyi cselekvésemben. Krug hatása igen nagy volt az egyezményes filozófia elvi alapvetőire. Az egyezményes filozófiában is központi jelentősége van a harmónia-gondolatnak. Alaptétele, hogy amint az ellentétes erők harmonikus kiegyensúlyozása jellemző az egész természetre — testünk életét is a két ellentétes erőt, a „gépi és életerőt" kiegyenlítő harmónia tartja fenn —, ugyanúgy a filozófia eddigi hiányait is csupán a harmónia elve képes betölteni. Az egyezményes filozófia célja, hogy egyrészről az egyetemes, az eszményi és az általános, másrészről a részleges, a tapasztalati és nemzeti között álljon 1 E. Brandenburg : Zum älteren deutschen Parteiwesen. Historische Zeitschrift, 119. k. 73. 1. 2 H. Zehnter : Das Staatslexikon von Rotteck und Welcker (Jena 1929) 79. 1. 3 Kornis Gy. : A magyar philosophia fejlődése és az akadémia (Budapest 1926). — Hetényi János: A társadalmi élet szépsége az egyezménytan világánál földerítve. A magyar tud. társ. évk. (Buda 1846) 23., 28—30., 32—36. 1.
