Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [64] ság igénylését e kor s általában a liberalizmus legfőbb jellemvonásának tekintik. Hornyánszky Gyula szerint a liberalizmus „egyéni szabadulniakarás a megkötöttségből, bárhol és bármely formában jelentkezzék is. Tehát az állami kényszerrel szemben az abszolút függetlenséget (az anarchiát) jelenti merev foglalmazásban, az isteni hatalommal szemben a hitetlenséget és a társadalmi meghatározásokkal és feszélyezésekkel állítva szembe az önelég egyéniséget . . . Mert az egyén öncélúsága (autoteleiája) és önelégsége (autarkeiája) az a kettős eszme, melybe a liberálizmus a maga gyökerét a legmélyebben ereszti le".1 Azonban ily „merev" fogalmazásból nem indulhatunk ki e térben és időben egyaránt igen változatos tartalmú irány helyes értelmezésénél. Ezért — mellőzve most a 48 utáni magyar liberalizmus vizsgálatát — a koraliberális nemzedék szabadságfogalmának s magának a koraliberális államszemléletnek teljes megértése végett azt kell megfigyelnünk, hogy a 48 előtti magyarság szabadságfogalmára · mily mértékben hatott az egyén és közösség viszonyáról és kapcsolatáról kialakult szemlélete. Nem térhetünk ki részletesen a felvilágosodásnak felfogására az egyén és közösség viszonyáról, de két körülmény kiemelését mellőzhetetlennek látjuk. Az egyik az, hogy az államnak és államhatalomnak az egyénből kiinduló individualista, vagy atomista magyarázata korántsem jelenti okvetlenül a közösség értékének csökkenését, vagy éppen az államhatalom megsemmisítésére irányuló törekvést. A XVIII. századi felvilágosodásban új életre kelt természetjog az állam célját és az állami gondoskodás határát igen messzire tűzte ki2 és jóllehet a természetjog egyes tanítói erre vonatkozó meghatározásaikban ingadoztak is, mindegyiknél nagy szerepet játszott a Cicerótól átvett salus publica elve. Maga Wolf, a német felvilágosodás állambölcseletének legjelentősebb képviselője, az állam célját nem csupán a nyugalom és biztonság fenntartásában látta, hanem — Thomasiusszal egyetértve — mindannak megteremtésében, ami az alattvalók szükségének kielégítését, kényelmét és szórakozását szolgálja. Mert az egyesek azért alakultak állammá, hogy az emberek egyetemes jogát és kötelességét, a tökéletességet és boldogságot minél teljesebb mértékben elérhessék. Az államra, illetőleg a szuverenitást képviselő 1 Társadalomtudomány 1929, 120. 1. 2 Itt s a következőkben H. v. Voltelini : Die naturrechtlichen Lehren und die Reformen des 18. Jahrhunderts (Historische Zeitschrift Bd. 105., 1910) c. tanulmányára támaszkodom.