Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [60] Még a rendeknek a főrendekhez intézett üzenete is hangoztatja,1 hogy a szólásszabadság minden emberre egyaránt érvényes természeti jog. Lovassy László, midőn Bihar vármegye közgyűlésén Wesselényi Miklós báró ügyében felszólalt, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ,,ha törvényeink nem biztosítanák is ezen nagy nemzeti kincsünket, jussunkat, mi azt mégis a legidősebb és legszentebb természeti törvény értelmében is bírhatnók".2 A vélemény- és sajtószabadság kérdésének legmélyebb gyökerei a humanitás-eszmény állandó tökéletesedést követelő irányával · állanak kapcsolatban. Ε célra minden egyes személy a legalkalmasabb eszközöket használhatja fel. Ez a „lélektökéletesíthetési jog". Minthogy pedig a léleknek „legremekebb s legdicsőbb foglalatossága" a gondolkozás, s ez egyszersmind a legfőbb segédeszköz is a léleknek létéhez illő kifejlődésére — szükségképen következik, hogy „kinekkinek szabad gondolatok folyama s mások kényétől vagy erőszaktételeitől független eszmélődés tulajdoníttatott az alkotóerő által". A természetjog azonban nem áll meg a puszta gondolatszabadság követelésénél, hanem a lélektökéletesítés jogából kiindulva a gondolatközlés szabadságát is hirdeti, mert hiszen a gondolat, ismeret és vélemény másokkal való közlése ugyancsak a lélek kiművelésének leghathatósabb eszközei közé számít. Tagadhatatlan és veleszületett joga tehát mindenkinek, hogy gondolatait, ha azok egyeseknek, vagy a közösségnek ártalmukra valóban nincsenek, másokkal tartózkodás és félelem nélkül közölhesse.3 Mindez azonban nem csupán jog, hanem az emberi természetből folyó belső kényszerűség, sőt isteni parancs is. Aki ezt gátolja, a természet ellen bűnt követ el. De következik ez Jézus intelméből is : legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok. Ezt a parancsot tölti be az, aki gondolatait embertársaival közli. Isten úgy alkotta az embert, hogy szüntelenül tökéletesedjék, de „közlekedés" nélkül a tökéletesedés képtelenség volna. Maga Isten közölte lelkét az emberrel, erejéből egy szikrát lehelt bele, „ez volt az első közlés". Az embernek sajátos közlési eszköze a beszéd. Véleménye szabad nyilvánítására irányuló vágyát nem volna képes semmi sem elfojtani, mert ez természetének következménye, annak megváltoztatására pedig csupán Isten képes. 1 M. Orszgy. írásai 1832—36, IV. 350. 1. 2 K. Papp Miklós : Történeti Lapok, III. évf. 704. 1. 3 Kunos Ignác : Valami a természeti jogból. Tudományos Gyűjtemény 1832, V. k. 45. 1.
