Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[47] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 kiterjesztését itt is művelődési tényezőktől teszik függővé. Ez figyelhető meg a cenzus kérdésében is. A cenzus alkalmazását a humanista liberálizmus is elfogadta. Egyik jelentős képviselőjének, Szontágh Gusztávnak terjedelmes fejtegetései szerint a politika irányának, ha az a szabadságot fenn akarja tartani, arra kell törekednie, hogy egyaránt forduljon a kiváltságoltak előjogai és a „póruralom" ellen. A legfőbb a törvényes rend ; ezért a politikai jogok gyakorlását cenzushoz köti, hogy kizárja a pórnép erőszakoskodását és befolyást teremtsen a nemzet értelmiségének. Mivel a hivatalviselés és a képzettség a politikai képességnek kétségtelenül legerősebb biztosítékai : ezekre nézve a cenzus nem csupán felesleges, hanem káros is. Szontágh meggyőződése szerint a pénz önállóságot ad és a művelődés eszköze. Optimista felfogása szerint vagyonát mindenki arra használja, hogy segítségével művelődjék ; ezt a tételt szabálynak tekinti. A szabadság biztosítékát a polgárságban keresi, mert ez az előjogokkal rendelkező rendek és a nép elnyomása ellen egyaránt küzd, ezért kötötték a politikai tapasztalattal rendelkező nemzetek a politikai jogok gyakorlatát bizonyos adómennyiséghez. Ezáltal a vagyonos és egyenlőségre törekvő polgárság az előjogokat védő rendek felett túlnyomó, vagy legalább is velük egyenlő befolyást nyert.1 A Pesti Hírlap 1846-ban is nagyon határozott hangon hirdeti, hogy a cenzus az alkotmányos kormányrendszer biztosítéka ; nélküle tág kapu nyílna a tudatlanság és a korrupció előtt. Politikai jogok gyakorlásához, szerinte is, szükséges a függetlenségnek és műveltségnek bizonyos foka, amely nincs meg egyformán sem Magyarország, sem Európa minden nagykorú emberében. Cenzus nélkül az alkotmányos kormányforma elveszti az előnyöket, melyekkel az abszolutizmus felett rendelkezik. A cenzusnak, amely a teljes népképviseletre való átmenetet biztosítja, nem kell magasnak lennie, de valamilyen mérték mégis nélkülözhetetlen. Egyébként alacsony cenzus mellett akinek tehetsége és műveltsége van s dolgozni sem restel, okvetlenül szert tehet annyi vagyonra, vagy jövedelemre, amennyi a politikai jogok gyakorlásához megkívánható.2 Még az a politikus is, aki pedig a cenzust elvileg helyteleníti, nem kifogásolja, sőt kívánatosnak tartja annak gya-1 Szontágh Gusztáv : Propylaeumok a társadalom philosophiájához, 154—157. 1. 2 Pesti Hírlap, 1846 okt. 31. (760. sz.) Városi ügy III. Gorove : Nemzetiség, 42. 1.