Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [42] s bármily kedvező politikai helyzet sem tesz egy nemzetet gazdaggá, a legbölcsebb törvények is csak lelketlen és erőtlen betűk, ,,a legerősebb polgári test senyvedésre hanyatló halott, ha a nemzet jó törvényeinek munkás életet adni s abban megtartani nem tudja". Különböző rendeletek, vagy akár maga az alkotmány is nem mindig, vagy csupán későre fejtik ki a nemzet lelkierejét, viszont a lelki és erkölcsi műveltség okvetlenül és haladéktalanul jó törvények alkotását eredményezi. ,,A fáklya elalszik éltető levegő nélküli barlangban ; így az ész legszebb virága, a polgári jó rend és törvény is elhúny s elhamvad ott, hol lelki szabadság s műveltség nincsen." Ugyanezek a gondolatok jelennek meg Szózat-ában is, ahol az emberiség nagy célját a szellemi és anyagi tökéletesedésben jelöli meg, ennek eszközéül pedig a nemzetiséget és az „alkotmányos jogszerű szabadságot" tekinti. Wesselényi a polgári jogok s az alkotmányos szabadság bírása után érzett vágy terjedését és az ezekért világszerte folytatott küzdelmeket erkölcsi és szellemi természetű okokra, az értelmi és erkölcsi művelődésre vezeti vissza. A jogok követelésével szemben tanúsított ellenszegülést az erkölcsi és értelmi művelődés hiányából származtatja. Az erkölcsi művelődés tanít meg mások veleszületett jogának tiszteletére s arra, hogy az ember ne bitoroljon mások rovására semmiféle jogot és kiváltságot. Ez tanít meg arra, hogy az ember mindenkiben becsülje az embert s így önmagát. Az értelmi fejlettség pedig arra tanít, hogy csak azon jogok gyakorlása lehet biztos, melyekben minél többen osztoznak, mert az ilyen jogoknak sok védője és kevés ellensége van. Ez az értelmi művelődés tanít meg arra, hogy igazi jogokat másokkal, sokakkal együtt is lehet birtokolni, anélkül, hogy e megosztás következtében a jogok értéke csökkenne. Wesselényi szerint a polgári „alkotmányos jogok értékelése, méltánylása s az azok elnyerésére irányuló vágyakozás, vagyis a szabadszellemű, vagy liberális pártnak az , alkotmány és alkotmányos jogok megtartására, vagy megszerzésére irányuló törekvése nem valamiféle elmélet, új tan, i ingerült vágy, vagy lázas állapot következménye, hanem a művelődés terjedésének folyománya". Vagyis, amit régen kevesen éreztek és értettek s amit régen kevesen kívántak határozott akarattal, azt most az eszmélésre és gondolkodásra szokott nagyobb szám olyan arányban kívánja, amilyen arányban fejlődött a gondolkodási és ítélőképessége. Ezért Wesselényi azt tartaná kívánatosnak, ha a jogok kizárólagos élvezői minél hamarább elérnék az értelmi és erkölcsi művelődés azon fokát, hogy el tudnák felejteni „sokáig ízlelt