Századok – 1938

Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561

570 KOVÁCS ALAJOS [12] valószínű, hogy e községekre nézve az 1720-i „tót" megjelölésen is „rutén" értendő, minthogy a tót és rutén hangzású neveket nem lehet különválasztani. Ung megyében, amint említettük. 1880-tól 1910-ig három községben változott át a rutén többség magyarrá. Ezeknek régi nemzetiségi jellege a következő volt : 1720-ban 1772-ben 1830-ban Kereknye R-M R Ο Baranya ? (cur.) ? O-M Ungdaróc M-R R Ο Mind a három Ungvár közvetlen közelében fekszik s így a magyarságnak újabb többségbejutása a város hatásának is tulajdonítható. Egyébként itt is az a helyzet , hogy közülük kettő 1720-ban feltétlenül magyar jellegű volt (Baranya curiális falu !), Kereknyén pedig 1715-ben még megvolt a magyar többség. A rutének később megszaporodhattak, a magyarság meg talán a közeli Ungvárra telepedett be, így ezek a községek 1772-ben már rutén jellegűeknek mutatkoznak ; Fényes is orosznak (ami nála rutént jelent) jelzi őket, de Baranyában még magyar kisebbséget is említ. Jelenleg is csak féligmeddig magyarok, jelentékeny rutén kisebbségük van. Abaúj-Torna megyében két német többségű község, mégpedig Felsőmecenzéf és. Stósz, vált 1880 és 1910 között magyar többségűvé. Ha valahol, csak itt lehet a magyarság térhódításáról a nyelvhatáron beszélni ; de itt nem tót, hanem német nyelvű községekről van szó, amelyek minden régebbi feljegyzés és köztudomás szerint is mindig németek voltak. Mind a két község közel van a magyar nyelvhatárhoz és földrajzi fekvésük olyan, hogy lakói a világgal csak a magyar nyelvterületen keresztül érintkezhetnek és sűrűn érintkeztek is munkakeresés céljából, amint Fényes is megjegyzi. Ugyanaz történt itt, mint ami a tót nyelvterületen fekvő német városokkal, amelyek viszont sokkal nagyobb számban tótosodtak el. Nem lehet például letagadni, hogy Szentgyörgy, Bazin, Modor, Korpona, Újbánya, Selmecbánya, Bakabánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, sőt Rózsahegy is mind német városok voltak s ma már alig van hírmondó németségükből. Kisebb mértékben ez lett a sorsuk a szepesi városoknak is. A magyarságnak a felsorolt nyereségekkel szemben még a legújabb időben is (1880-tól 1910-ig) veszteségeket is kellett elszenvednie, ami nem lett volna lehetséges, ha itt céltudatos és erőszakos magyarosítás folyik. Említettük, hogy a három