Századok – 1938

Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561

[3] A MAGYAR—TÓT NYELVHATÁR VÁLTOZÁSAI 563 1720-ban is tót többsége volt. Ez utóbbiak közül is Csánkon 1715-ben még megvolt a magyar többség. A másik kettőnek magyar neve pedig bizonyíték amellett, hogy valamikor ezek is magyarok voltak. Az eltótosodás szemmel láthatólag a XVIII. század folyamán következett be ; 1772-ben már csak 6-ban van magyar, ellenben 8-ban tót többség. Fényes adatai szerint 1830-ig ismét 3 községben változott át a magyar többség tót többséggé, de viszont ugyancsak 3 községben fordítva történt : a magyarság jutott túlsúlyra. Eszerint a 14 község közül még Fényes idejében is 6 inkább magyar és 8 inkább tót többségű. 1880-ig mind a 14 községben a tótság került többségbe ; azóta fordult meg a helyzet. Megjegyzendő, hogy négy esetben csak egészen apró községekről van szó (Hódi, Nemesnebojsza — ez a kettő a népes magyar Galánta közvetlen közelében fekszik — Gyiigy és Mere), ahol már néhány család bevándorlása vagy megmagyarosodása is a magyaiság javára billentheti a mérleget. Annyi mindenesetre megállapítható ezekből az adatokból, hogy azok a községek, melyek a magyar-tót nyelvhatáron 1880 és 1910 között nagyobb részben visszatértek a magyarsághoz, majdnem kizárólag régi magyar falvak, lakosaikban tehát még élhetett az a tudat, hogy őseik magyarok, sőt magyar nemesek voltak. Még ez a változás sem nevezhető teljes nyereségnek, mert egyidejűleg két barsmegyei község, amely 1880-ban még magyar jellegű volt, 1910-ben már tót többségűnek bizonyult. Ezek közül Lüle 1720-ban nem szerepel (lehet, hogy nemesi község és mint ilyen, magyar volt), 1772-ben tótnak van jelezve, de már Fényes tót-magyarnak mondja, tehát a magyarság ott nem lehetett jelentéktelen. A másik község, Ény 1715-ben magyar többségű, 1720-ban lakatlan, 1772-ben magyar, Fényesnél tót-magyar. Ha tehát 1910-ben tót többség van a községben, itt határozottan eltótosodás ment végbe. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a magyarság a magyar-tót nyelvhatáron a világháború előtti időben egyáltalán nem hódított területet ; ami magyarosodás történt, az csak a régi birtokállomány visszaszerzése volt. De még ennek a régi magyar népi birtokállománynak is csak igen csekély része jött vissza, ellenben, amint az alábbiakban bebizonyítjuk, az utolsó két évszázadban a tótság hódított igen nagy magyar területeket s ezeken még ma is erős a tótság többsége. Egyáltalán nem áll meg tehát a szlovákoknak, vagyis inkább a cseheknek az az állítása, hogy a mai Szlovenszkó déli részén lakó magyarság tulajdonképen elmagyarosított tótokból áll. 36*