Századok – 1938

Tárca - Lukinich Imre: Morvay Győző † 553

TÁRCA 563 A történetírásban Ranke örökérvényű megállapítása szerint az általános mellett a részletek valósághű szemléletének is megbecsülhetetlen jelentősége van. Minden úgynevezett szintézisnek csak az alapos és becsületes részletkutatás lehet az igazi létfeltétele. Mint a felsorolt címek mutatják, korán elhúnyt tagtársunk azt a gyönyörűséget választotta magának osztályrészül, amelyet a forrásanyag részleteibe való közvetlen elmerülés és a megfakult oklevelekben fönnmaradt adatok napfényrehozatalának és megelevenítésének legtöbbször éppoly fáradságos, mint alapos képzettséget igénylő munkája nyújt. Minden egyes dolgozatát kifogástalan módszeres jártasság és lelkiismeretes gondosság jellemzi. Eredményeiket értékesíteni fogja hazai történetírásunk s megőrzi szerzőjük nevét, kiben közelebbi munkatársai vonzó egyéniségű, melegszívű és föltűnést kerülően szeretetreméltó jóbarátot veszítettek. Madzsar Imre. Morvay Győző f 1863—1938. Egyike volt igazgató-választmányunk legbuzgóbb^ tagjainak. Sokoldalúan képzett, nagy olvasottságú, a tudomány haladását élénk figyelemmel kísérő ciedeti gondolkodó volt. Tulajdonképen egy tudományos diszciplínának sem volt rabszolgája, mert mindaz érdekelte, ami tanári hivatásával, vagy általában a magyar közoktatás ügyével és egyetemi tanulmányaival vonatkozásban állott. Nem szerette a járt utakat, senkit sem utánzott és bár nagy nyelvi ismereteinél fogva módjában állott eredeti forrásokból meríteni, ténymegállapításaiban vagy ítéleteiben eredeti és önálló tudott maradni. Sokoldalúsága miatt nehéz feladat volna irodalmi és tudományos működéséről néhány szóban egységes képet adni, de kétségtelen, hogy a magyar neveléstudomány és a magyar irodalomtörténet terén értékes munkásságot fejtett ki. Maradandó érdemei vannak a magyar történettudomány művelése körül is. Nem említve a nagybányai középfokú oktatás történetéről írt nagy művét, mely annakidején újszerűségénél, adatgazdagságánál és magasabb szempontok szerint igazodó felfogásánál fogva nagy feltűnést keltett és mintaképen emlegették, Galántai gróf Fekete Jánosról írt terjedelmes életrajza, mely a Magyar Történeti Életrajzok sorozatában jelent meg (Budapest, 1903), magyar történetirodalmunknak értékes gyarapodását jelentette. Ez a széleskörű levéltári kutatásokra épített életrajz nemcsak egy ismeretlen magyar gondolkodónak a felfedezése, hanem egyúttal a XVIII. század szellemi mozgalmainak és különösen a magyarfrancia szellemi kapcsolatoknak valóságos forrása is. Gróf Fekete János alakja csak Morvay úttörő jellegű életrajza óta került a magyar és a külföldi irodalomtörténetbe. A világháború óta elsősorban a világháborúval összefüggő nagy problémáknak magyar vonatkozásai érdekelték. A Századokban megjelent