Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombocz Endre: A magyar flóra kutatói. Ism.: Rapaics Rajmund 538

539 TÖRTÉNETI IROD ALOM Flóra az ókorban szabin istennő volt, a virágzás és a tavasz istennője. Tisztelete eljutott Rómába, s a renaissance felújította emlékét, majd, mint sok más klasszikus hitregei fogalmat, ezt is természettudományi fogalommá alakította át. A renaissance óta a flóra valamely vidék növényfajainak összesége. A flórakutatás tehát kezdettől olyan vonatkozásokkal kapcsolatos, amelyeknek földrajzi, gazdasági és más gyakorlati jelentősége is van, s ezek révén megközelítheti a történetírói érdeklődést is. Valóban, azt látjuk, hogy nálunk is már aránylag korán támadt érdeklődés az ország növényzetének kutatói, a magyar flórakutatás története iránt, s már 1865-ben megírhatta a magyar botanika történetének kísérletét Kánitz Ágost, később a kolozsvári egyetemen a növénytan tanára. Munkája, miként előfutáraié is, lexikális, inkább csak életrajzi adatok sora és bibliográfia. De a maga nemében kétségtelenül derék munka volt. Azóta ezen a téren sokat haladtak ismereteink, sok részletmunka jelent meg, s ami legfőbb, egyes évfordulók, egyes halálesetek alkalmából írt emlékezések és életrajzi visszatekintések sok olyan korszerű szempontot vetettek fel, amelyek egyre élesebben világítottak be a magyar flórakutatás múltjának érdekességeibe, történeti kapcsolataiba. Aki ilyen előzmények után vállalkozott most már a magyar flórakutatás történetének megírására, többé nem maradhatott a lexikális felsorolás színvonalán, egységbe kellett foglalnia az összefüggő részleteket és beszélő, folyamatos áttekintést kellett rajzolnia a tárgyáról. G. munkája ezt a feladatot igyekezett megoldani, s eredményei nemcsak a flórakutatók, hanem a magyar művelődéstörténet szempontjából is értékesek. A magyar flórakutatás történetíróiról szóló bevezetés és a magyar flóra rövid ismertetése után hat fejezetben foglalkozik a tárggyal. A hat fejezet azonban" kortörténeti tekintetben tulajdonképen két részben foglalható össze, amelyeket a XVIII. század nagy választója különít el egymástól. Az első rész fölé a renaissance jelszavát írhatjuk, ide tartozik a növényismeret története a XVI. századig és a Linné előtti idők története. A második rész : Linné és kora, a természetes rendszer kora, a növény földraj ζ kora és végül a történeti növényföldrajz kora. Botanikai szakkörökben a flóra fogalmát és a flórakutatást minden gyakorlati céltól mentes, önmagáért űzött eszményi feladatnak szeretik tekinteni. A történeti tény ezzel szemben az, hogy a flórakutatás mind a renaissanceban, mind a merkantilizmus korában kifejezetten gyakorlati céllal indult meg s a társadalom soha nem is tekinti öncélnak. A renaissance korának flórakutatása — mint jól tudjuk — a gyógynövények felkutatása jegyében indult meg, s a közönség soha nem is tekintette egyébnek, nemcsak a renaissance századaiban, hanem igen sokak számára még mind mai napig. Ezért az alapja az egész újkori növényismeretnek Dioskurides. Ezért orvosok az első európai botanikusok. S ezért indul el minden európai nemzet irodalmában a növényismeret Dioskurideshez, vagy a nyomán készült ké-