Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

48 SZABÓ ISTVÁN. erélyes szankcióval a költözködési jogot s bizonyára nincs jelentőség nélkül, hogy elsőben a jogtalan jobbágyelvitelek tilalmazásáról van szó.1 íme a szabad költözés rendszere a törvények elvi magasságában és a felére megfogyatkozott jobbágyfalvak sötétedő hátterében. Nyilvánvaló, hogy erős érdekek harcolnak a jobbágyért : az anyagi eszközt a király jórészben éppúgy tőle várja nagy terveihez, mint a nagy úr a renaissance világi pompájához s a közép- és kisbirtokos életszintje fenntartásához. Az érdek parancsol s a szigorodó szankciókkal megújuló törvények után is lesznek, akik jobbágyaiktól megtagadják az elköltözés engedélyét és akik üres telkeikre titkos csellel vagy nyilt erőszakkal mások jobbágyait szerzik meg. De ezek az esetek nem állítják meg a jobbágy migráció szélesinedrű folyamát, hiszen ezt később még a röghözkötöttség sem tudta elfojtani.2 A migráció természetesen nemcsak a város felé irányul, egyéni viszonyok és a sorsokon átszövődő szálak sokakat jobbágyfaluból másik jobbágyfaluba vezetnek át. Annál is inkább, mert a vándorlási ösztön ébren tartói, a csapások, járványok és úri hatalmaskodások végigkísérik alkonyodó középkorunkat és átnyúlnak az új kor hajnalára is. Ezt a — mondhatjuk — belső migrációt jobbágyságunk nagy számbeli elfogyásánál nem vizsgáljuk közelebbről, olyan mozgalom ugyanis ez, amely csak helyi ingásokat idéz elő, de nem jelentkezik a pusztásodás egyetemes arányában. Annál inkább indokolt megfigyelnünk a városok törekvéseit, melyek arra irányulnak, hogy a költözködési szabadság általános uralmának korában külön kiváltságokkal is biztosítsák maguknak a jobbágybetelepedést. Királyi privilégiumokat kérnek, melyekkel a közéjük költöző jobbágyokat a királyi tekintély védelme alá helyezik s a birtokos urak követeléseivel e királyi leveleket szegezik szembe. Ε biztosítékot, melyet főleg Zsigmond és Mátyás osztogatott, az egyik gyorsan fölgyarapodó oppidum, Debrecen életében érdemes közelebbről is megtekinteni. Az első kiváltsággal 1360-ban megajándékozott város a XV. század során földesúri hatalom alatt sorra megszerezte a legértékesebb kiváltságokat.3 Már az 1405. évi nagy kiváltság olyan állást biztosított neki, mellyel a tiszántúli részen 1 I486 : 39. tc. 2 A költözködési jog és a jobbágyelvitelek viszonyáról s általában a költözködésről érdekes megfigyelések Kring i. tanulmányában. (Századok 1935, 390—413. 1.) 3 Szűcs I. i. m. I. k.