Századok – 1938

Szemle - Cuspinian; Johann ld. Ankwicz; Hans 389

tO 390 SZEMLE dalom jobbára csak mint a Corvina-könyvtár megdézsmáló ját tartja számon, pedig politikai életünkben vitt szerepe sem volt jelentéktelen. Maga Cuspinianus Diariumában, az 1515-i bécsi találkozásról írt művében és egyéb írásaiban részletesen szól ismételt magyarországi tartózkodásáról, melyre most új világot vet a Diarium kiadójának (ld. M. I. ö. G. XXX. 1909, 280—326. 1.), A.-nak gondozásában megközelítő teljességgel, kitűnő jegyzetek kíséretében közzétett levelezése. Ε levelekből kitetszik, hogy Cuspinianus 1511-ben két ízben, aztán négyszer (1513, 1514, 1516 és 1519-ben) Miksa császár s kétszer (1523 és 1525-ben) Ferdinánd főherceg követeként, összesen tehát nyolc alkalommal járt Magyarországon. A szemfüles diplomatának tehát bőven volt alkalma megismerkedni az akkori magyar politikai és szellemi élettel és ennek vezető alakjaival, akik közül Bakócz bíboros-prímás, Báthori István és Perényi Imre nádorok, Beriszló Péter veszprémi, Gosztonyi János győri, Perényi Ferenc váradi, Szatmári György pécsi püspök, Amadé István magyaróvári és Cziráki György soproni kapitány, Czobor Márton, Eszterházi Miklós, Kanizsai László, Széchi Tamás, a Thurzók és még mások különféle kapcsolatban állottak vele. Így levelei nemcsupán követségeire nézve hasznos források, hanem a mohácsi vész előtti Magyarország sötét képéhez is sok figyelemreméltó kor- és jellemrajzi adalékkal szolgálnak. Különösen két kortárs kerül érdekes, újszerű megvilágításba. Az egyik Felice Petanzio, II. Ulászló familiárisa, akinek „Quibus itineribus Turci sint aggrediendi?" c. művét Cuspinianus tette közzé. Cuspinianus vonatkozó leveleiben (25. és 52. sz.) Petanziót ragusainak mondja. Ennek alapján A.már egy korábbi tanulmányában (Zentralblatt für Bibliothekswesen, XXX. 1913, 203. 1.) is igen szerencsésen azonosította a Corvina-könyvtárnak Oláh Miklóstól említett miniátorával és prefektusával, Felix Ragusinusszal. Megjegyzendő, hogy e személyazonosságot már 1879-ben Petar Matkovich (Rad, XLIX. 103. 1.) is megállapította, de ez éppúgy elkerülte A. figyelmét, mint ahogy nincs tudomása Petanzionak „Genealógia Turcorum imperatorum" c., Cuspinianustól átírt munkájáról (ld. 52. sz. levél, 157. 1.) sem, melynek autográf kézirata 1908 óta az Orsz. Széchényi-Könyvtár tulajdona (Cod. Lat. 378.). Sajnos, sem Matkovich tanulmánya, melyre pedig Margalics (Horvát történelmi repertórium, I. 510. 1.) már 1900-ban felhívta a figyelmet, sem A. ismételt megállapításai nem jutottak a Coryina-könyvtár magyar kutatóinak tudomására. ők továbbra is Raguzai Félix „rejtély"-érői és Petanzioról mint „Petanczy magyar nemes"-ről beszéltek s azt hitték, hogy az említett múzeumi kézirat egyetlen fennmaradt példánya Petanzio művének, holott mindkét munkája megvan a bécsi Nationalbibliothek ,,8559 (Salisb. 45. 6)" jelzetű kódexében (csak ezt a katalógus helytelenül a másoló Magnus Grueber-nek tulajdonítja, mert ennek Bernhard de Glöss (Cles) tridenti püspökhöz írt ajánlólevele vezeti be a kódexet. Sőt a kéziratból Oinoprepius „Tirannis, ritus, ac astus militaris Turcorum Tiranni" c. alatt Bécsben, 1532-ben a szerző nevének elhallgatásával ki is adta a Genealógiát). Most, A. megállapítása után Raguzai Félix immár nem csupán mint II. Ulászló diplomatája áll előttünk Matkovichtól megrajzolt politikai szerepével, hanem mint szerző is két munkával, s mint művész az említett budapesti kódex miniatűrjeivel. Egy másik kortárssal ismertet meg Cuspinianusnak egy dátumnélküli levele (42. 1.), melyben ő a Corvina-könyvtárból kölcsönzött görög Zonaras-kódex lefordítására Miksának egy Magyarországon tartózkodó firenzei humanistát ajánl. A. e meg nem nevezett személy