Századok – 1938

Szemle - Van Moé; Ém. ld. Samaran; Ch. 388

tO 388 SZEMLE volt, hogy a lakosság még nem érett az autonómiára. A ruténföldi és amerikai autonomisták ezzel szemben rámutattak arra, hogy Prága már 1918-ban elég érettnek tartotta a rutén népet ahhoz, hogy állami hovatartozása felől maga döntsön s e nézetet szentesítették a békeszerződések. Ennek ismeretében tudjuk mérlegelni a ruténföld kormányzójának ünnepélyes szavait (9. 1.) : „Az elmúlt 17 év folyamán a kérdések egész sorozata, köztük a leglényegesebb iskolakérdés, nem talált végleges megoldásra". Pedig „mi megértünk az önkormányzat átvételére s ezzel együtt megért az önkormányzat életbeléptetésének elodázhatatlan szükségessége is". Darás Gábor. Szemle. Auctarium Chartularii Universitatis Parisiensis ... T. III. Liber Procuratorum Nationis Aleinaiiniae. (1466—1492.) Ed. Ch. Samaranet Ém. Van Moé. Paris, 1935. H. Didier. 4° XIV 1. és 890 col. Közel fél század mult el azóta, hogy H. Denifle és Ém. Chatelain négy kötetben publikálták a párisi egyetem Chartulariumát, Estouteville kardinális reformjáig, 1452-ig haladva előre. Az Universitas mellett a Natio Germanica, vagy jobban mondva Natio Anglicana sorsáról sem feledkezett meg e két kiváló tudós, két kötetben, „Auctarium"-ban számolt be a Nemzetség sok ügyes-bajos dolgáról. Az első kötet 1333—1406-ig, a második 1406—1466-ig terjed. A Denifle halálával (1906) megszakadt munka fonalát Charles Samaran, az École des Chartes kitűnő tanára és paleografusa, valamint Ém. Van Moé, a Bibliothèque Nationale kézirattárának felügyelője vette kezébe. S. Vitte közreműködésével végzett lelküsmeretes munkájuk gyümölcse ez a kötet, amely az 1466—1492-ig húzódó esztendők eseményeiről számol be. A XV. sz. második fele általános visszaesésnek és hanyatlásnak a korszaka. A tanulók száma csökken. 1464-ben háromszázan vannak, negyven év múlva kétszázan, 1483-ban Robert Gaguin így kiált fel : „De duodecim scholasticorum millibus, vix totidem hodie videmus centurias." Már nem is angol a Nemzetség neve, 1450 óta Natio Alemanie-nak hívják, mivel tagjainak többsége nem a skóciai partokról, hanem a Rajna mellől gyűl össze. A Nemzetség három részre oszlott : „Altorum" (a tulajdonképeni Alemannorum), „Bassorum" és „Scotorum". A néhanapján szásznak is nevezett provinciában magyarok, csehek, szilézek, lengyelek, skandinávok, szászok, bajorok, helvétek találtak egymásra. A másodikban kölni, lüttichi egyházmegyeiek, a harmadikban skótok voltak. A publikáció fényt vet az előadó magiszterek vándorlására, párisi tartózkodására. Az Archives Nationales, de különösen a vatikáni regiszterek alapján a kiadók az egyetem mestereinek egész curriculum vitae-jét állították egybe. Nincs olyan szellemi mozgalom, vallási megmozdulás, amelynek visszhangja ne lenne az egyetem és a Nemzetség életében, elég csak az 1452-i reform hullámaira és az obszervánsok és ferencesek 1477-ben kirobbanó vitájára utalni. Látjuk, mint fognak össze az első humanisták a párisi és német nyomdászokkal, miként viselkednek a pápaválasztó zsinatokkal szemben. Ha a filozófia tanítása a régi mederben halad is, az új eszmék csirája melengető talajra talál a Nemzetség kebelén belül.