Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
38 SZABÓ ISTVÁN. meg is nevezett gazdája hova és mi okból tűnt el, vannak olyan adatok is, melyek a pusztásodást a pestissel közvetlenül okozati összefüggésbe hozzák. így a már említett 1410. évi soproni oklevél, de Mátyás király egy 1473. augusztus 24-én kelt oklevele is, melyben a király megengedi, hogy Both Lászlónak és Domokosnak „tum pestis clade, tum vero vasta necessitudine" pusztává lett kún szállásain a terragiumot és tartozásaikat megfizetett jobbágyok megtelepedhessenek .1 Mikor a pusztásodásnak és halandóságnak nyomait keressük, érdemes egy tekintetet vetnünk a szatmármegyei meggyesi uradalom 1512. összeírására, melyben a 60 „deserta" vagy „predialis" telek volt jobbágygazdájának neve mellett 43 alkalommal a „néhai" (condam) megjelölés áll.2 Ha megbízhatunk az összeírás adatait szolgáltató uradalmi tisztek és jobbágyok emlékezetében, akkor az elhagyott telkek 71%-át itt ,,kihalt"-nak kell tekinteni.3 Természetesen ez a „kihalás" nem jelenti minden esetben a család fonalának teljes elszakadását, nem jelenti tehát azt, hogy a ,,néhai"-nak jelzett családfő elhunyta után nem volt életének folytatója, ha az ilyen üres telek általában ezt fejezi is ki. Sok esetben ugyanis az özvegyen maradt jobbágyasszony, bár — ha vállalta a terheket — megmaradhatott a telken, gyermektelenül vagy kis gyermekeivel hazament a szülői házba, bement cselédnek a majorságba vagy legtöbbször újra férjhez ment más telekre.4 A kihalásos telkek fenti nagy arányszámában kétségtelenül valamely rendellenes természeti erő beavatkozását kell keresni, mert az élet megbontatlan természetes rendjében születés és halál egyensúlyban vagy éppen a születés javára eltolódó helyzetben van. 1 Reizner J. : Szeged története (Szeged 1900) IV. 71. 1. 8 Dl. 36985. 3 Érdekes megfigyelni, hogy miként oszlik meg a kihalásos telkek száma a házzal álló (deserta) és a ház nélkül álló (praedium) üres telkek között : az előbbieknek 80, az utóbbiaknak 67%%-a esik „néhai"-akra. Vagyis a házatlan puszta telkek volt gazdáiból csaknem kétszerannyi az életben levő, mint a házas elhagyott telkeké. Ε különösnek látszó ellenmondásnak az lehet a magyarázata, hogy az elköltöző, főleg szökő jobbágy — bár 1495 óta törvény tiltotta — magával vihette kis házát is (v. ö. fentebb 16. 1. 2. jz.), amit a „néhai" nem tehetett meg. 4 V. ö.'Szabó i. m. 191—192. 1. — Sinkovics i. m. 46. 1. — Az ugocsamegyei Feketeardón 1567-ben 83 jobbágy (zsellér) közül 12, Salánkon 120 közül 11, Tamásváralján 50 közül 11 özvegyasszony, vagyis általában a jobbágy-zsellérházaknak 10—20 %-ában özvegyasszony a családfő. O. L., Die. Conscr. Ug.
