Századok – 1938

Történelmi irodalom - Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. Ism.: vitéz Ruttkay László 375

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(378 Ami pedig a magyar közvéleményt illeti, ott Stur alakja mindenkor azonosult a gyászosvégü Húrban— Stur-féle lázadás egyik gyűlölt vezérének emlékével. Ezen túl legfeljebb annyi ismeretes róla ma is, hogy ő volt az, akinek agyában a 48-as prágai pánszláv kongresszus egybehívásának gondolata megszületett. Ez a tény pedig magában véve is elég ahhoz, hogy nemzetiségi küzdelmeink krónikása őt mint a magyar államegység, sőt az Osztrák-magyar monarchia egységének egyik sírásóját mutassa be az utókornak. Az ellentétes politikai szemléletekből befolyásolt történetírásnak azonban már eddig is el kellett ismernie legalább azt, hogy §tur Lajos egyénisége felette alkalmas volt egy nemzetnek, illetve a nemzeti lét elismertetésének igényeivel fellépő nemzetiségnek vezetésére. író, nyelvész, historikus, szónok és politikus volt ő egy személyben, de mindenekfelett népének nevelője. Kortársai közül kitűnt tehetsége és erőteljes egyénisége, de nemkevésbbé lángoló fanatizmusa, amely a nemzeti megújhodásnak ebben a lelkes korában mindenkit magával ragadott. Szónoki képességei, fantáziája, általában impulzív és ellenmondást nem tűrő, a végletek iránt hajlamos természete pedig sokban hasonlóvá tették nagy ellenfeléhez, Kossuth Lajoshoz, akinek szuggesztív egyénisége bizonyára erős hatással lehetett rá. Ha talán öntudatlanul is, de sokban utánozta a nagy magyar államférfit nemcsak a szónoklás formáiban, vagy újságcikkeinek erőteljes hangjában, hanem még külsőségekben is. Tudjuk róla, hogy ez az ideálokért hevülő és egyébként aszketikus egyszerűséggel élő férfiú szívesen sütkérezett a népszerűség fényében és a 48/49-es felkelés idején a diadalmas népvezér erőltetett szerepében lóháton ülve, fegyveresen, fantasztikus szláv öltözetben járta be a felvidéki városokat felkelést hirdetve és nemzeti jogokat ígérve — a császári hadak védelme alatt. De ha kétséget nem is szenved, hogy egyénisége messze kimagaslott a tót nép akkori szellemi vezetői közül, sajnálatosan hiányoztak képességei közül egy nemzet sorsának irányításához múlhatatlanul szükséges politikai talentumok. Nem ismerte a távolabbi célok elérése érdekében teendő ideiglenes engedményeket, de amennyire nem tudott meghajolni a külső befolyások előtt, gyakran annyira következetlen volt a maga elé tűzött cél elérésére vezető utaknak, módoknak megválasztásában is. Cselekedeteit ilyenkor elsősorban impulzivitása és fantáziája irányította. De amint nem volt politikus, éppúgy nem volt a nagy reformkor megértője, annak valódi gyermeke sem. Csak nemzeti forradalmár volt, de nem egyszersmind szociális és gazdasági is. Küzdött népének nyelvi, kulturális jogaiért, követelte a tót iskolákat, a tót egyházat és minden energiájával arra törekedett, hogy ez az újjászületett tót nemzeti kultúra a nép széles rétegeihez is elhatoljon. Ügy akarta, hogy a nemzeti kultúrával megtermékenyült nép széles rétegei válasszák ki önmagukból azt a nemzeti elitet, amely a tót nacionalista törekvések számára elveszett fel-