Századok – 1938

Történelmi irodalom - Weber; Hans Emil: Reformation; Orthodoxie und Rationalismus. Ism.: Révész Imre 371

TÖRTÉNETI IRODALOM 371 a ,,kwartnik"-ok kora (1 kwartnik = 4 régi bracteata). Ez az idő és vele a pénzfajta is bizonyos reakció a korábbi cseh és német befolyással szemben, s pénzügyi vonatkozásban is erős lengyel előretörést jelent. 1327-ben Szilézia Csehország vazallusává, majd tartományává süllyed. Ebben a korszakban pénznemül a cseh garasokat fogadja el. A kötet munkatársai nemcsak az egyetemes történettudományt gyarapították az általuk feltárt és földolgozott hatalmas anyaggal, hanem már az anyag természete által is garantált objektivitással mutatták be a lengyelségnek a középkor folyamán Sziléziában kifejtett nagyjelentőségű kultúrmunkáját. A História Slqska köteteit nemcsak a lengyel tudományos világ és nagyközönség olvashatja érdekkel, hanem politikusaik is hatásos argumentumokat meríthetnek belőlük az Odera völgyében folyó küzdelemben. Kumorovitz L. Bernát. Weber, Hans Emil : Reformation, Orthodoxie und Rationalismus. I. Teil : Von der Reformation zur Orthodoxie. I. Halbband. (Beiträge zur Förderung christlicher Theologie, 2. Reihe, 35. Band.) Gütersloh, 1937. C. Bertelsmann. 8° XVIII. 321 1. A protestáns teológia történetének vizsgálatában — pedig tulaj donképen ez volna az alapja minden egyéb protestáns egyháztörténeti munkának ! — mind a mai napig erős hézagok vannak. Nagyon alapos, máig nélkülözhetetlen összefoglalások és részletmunkálatok jöttek ugyan ebben a tárgykörben létre már a XVIII. század óta, de ezek eddig majdnem kizárólag a legkiemelkedőbb reformátoroknak, meg a későbbi nemzedékek vezető teológusainak tanításaival foglalkoztak, a másod-, harmadrendű teológiai írókat ellenben alig méltatták figyelemre, holott ezeknek a magukban véve szintén nem értéktelen, hívő és tanult embereknek a protestáns vallási közgondolkozás kialakítására való hatása sokszor vetekedett a nagyokéval s nem egy esetben kimutathatóan módosította, a közember lelki színvonalához képest átlagosította azt. Ezzel kapcsolódott az a másik hátráltatás, hogy a protestáns teológiatörténet eddigi munkásai nagyon kevés kivétellel a dogma, a „Lehrbegriff" kialakulásának feltüntetését tekintették feladatuknak s így szemléletmódjukba és tárgyalásukba akaratlan is sok egyoldalúság és szkematikus vonás jutott bele. Az újabb és legújabb években fölbukkant több nagyon figyelemreméltó másirányú kezdeményezés (0. Ritsehl, W. Elért) után ennek a könyvnek a szerzője — aki különben nem egyháztörténész, hanem biblikus és dogmatikus teológus — most egy egészen nagyszabású és új elgondolású teológiatörténeti munkálat első részletével lép a világ elé. Harminc éves elmélyedését, nagyszámú becses részlettanulmánya eredményeit, főként pedig nagyszerűen gazdag új anyagkutatásának leszűrődéseit dolgozza itt fel. Amellett, hogy a legnagyobb, a máig mértékadó reformátori és későbbkori protestáns teológusok munkásságát is kitűnően ismeri, bámulatos szorgalommal ásta bele magát a másod-, harmadrendű teológiai írók — persze, főként, bár nem kizárólag, a németek — 25*