Századok – 1938

Történelmi irodalom - Semkovicz; W. ld. Historja Sląska 365

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(366 viszonyaival is. Bennünket magyarokat különösképen érdekel Szilézia története : egész történetünk folyamán kapcsolatban álltunk ezzel a lengyel, illetőleg egyidőben cseh, majd később német tartománnyal. Emellett speciális szláv településű területről lévén szó, az analógiákat sikerrel használhatjuk majd fel egyre jobban fellendülő hely- és település-, valamint népiségtörténeti kutatásainkban, szlávoklakta területeken. Az I. kötetben, a tartomány történeti földrajzáról írt fejezetben Semkowicz biztos kézzel most már véglegesen eldönti Szilézia elnevezésének sokat vitatott problémáját. A németek a Ptolemaeusnál említett „Silingi" germán törzsnévből magyarázták a nevet. Semkowicz kimutatja, hogy a szláv névadási törvényeknek megfelelően Szilézia neve a Breslau (Wroclaw) vidéki Slçzanie törzs nevéből származik, mely viszont vagy a Slçza-folyôrôl, vagy a Slez-hegységtől kapta nevét, mint ahogyan a szomszédos sziléziai törzs is a Bóbr folyótól nyerte Bobrzanie nevét. A Siçza folyónév pedig a szláv sUg, vagy slçg tőből származik, mely nedves, mocsaras helyet jelent ; ez megfelel az illető vidék természetének. A folyó német neve : Lohe is ugyanazt jelenti, tehát a szláv név fordítása. Ε látszólag jelentéktelen kérdés megoldásával nagy vita dőlt el a szláv tudósok javára. A német tudomány szerint ugyanis a szlávok a régi Germania Orientalis-ban csak a VI—VII. században jelentek meg. A szlávok azonban, jóllehet írott források erről nem voltak, ami nem is csoda ebből az időből, felteszik itt őseik jelenlétét már a Kr. u. II. században néhány nagyon ügyes nyelvi és archeológiai magyarázattal.1 Az előbb mondottak alapján pedig a Silingi törzset szlávnak vehetjük, vagy pedig egy kisebb germán törzsnek, mely szlávokkal szoros szimbiózisban élt, majd később a vandálokkal Spanyolországba vonult. Szilézia határai nyugaton a Szudéta-hegység, délen a Kárpátok, keleten a Krakkó—Wieluú jura-küszöb. Északkeleten a terület teljesen nyitott ; innen, Wielkopolskából (Nagy-Lengyelország) történt a betelepülés is. Északnyugaton a Kwissa és a Bóbr folyó a határ Lausitz felé. Ezt a gyenge védelmi vonalat a németek azonnal átlépték, mikor megkezdődött a nagy középkori „Drang nach Osten". Innen indult ki az az erős német kolonizáció, mely később oly nagy méreteket öltött, hogy az eredetileg tiszta lengyel lakosságú Sziléziának ma már csak délkeleti csücskében, az Oppelni hercegségben van lengyel lakossága. A másik ilyen gyenge geográfiai pont, amelynek szintén igen nagy hatása volt Szilézia fejlődésére, az úgynevezett Morvakapu, meglehetősen alacsony, széles átjáró Morvaországba, a Szudéták és a Kárpátok közt. Ezen keresztül egymást érték a cseh támadások, úgyhogy sikerült is több évszázadra elszakítani egész Sziléziát az anyaországtól. 1 Niederle : Slovanské Starozitnosti (Praha 1901) I. 46. s köv. 1., rövidített francia kiadása : Manuel de lAntiquité slave (Paris 1923) I. k.