Századok – 1938

Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 320

332 IVÁNKA ENDRE Valamennyi a XV. század egyetemi életére mutat, arra a szellemi légkörre, melybe a magyarországi műveltség is szorosabban kapcsolódhatott bele, amióta a szomszédos országokban a XIV. század második felében a prágai, a bécsi és a krakkói egyetem létesült. Hogy ez mit jelentett Magyarország részére, erről legerősebben maga a könyvtár tesz tanúságot. Ez a könyvtár teljesen az akkori egyetemi műveltség színvonalán áll, de összetételével elárulja egyúttal azt is, hogy az előző időszakban, a XIII. és XIV. században egyáltalában nem tartott lépést a nyugati szellemi élet fejlődésével. Amilyen „modern" és a kor követelményeinek megfelelő könyvtár volt a nagyszebeni plébániai könyvtár 1450 körül, annyira elmaradott, hézagos és szegényes lehetett 1350 körül a nagyszebeni káptalan könyvtára (azokról a könyvekről ítélve, melyek onnan a plébániai könyvtárba kerültek) egy külföldi káptalani könyvtárral szemben. Ezt a képet a selmeci könyvtár anyaga még kiegészíti. Itt sem találunk régi könyveket, a,modern' könyvek viszont ugyanazok, amelyeket ugyanakkor külföldön is olvasnak, sőt (amiről természetesen a nagyszebeni könyvtárban még nem lehetett szó) a könyvnyomtatásnak termékei már erősen túlsúlyban vannak a kézzel írott könyvekkel szemben, ami arra mutat, hogy a könyvek legnagyobb részét csak a XV. század második felében szerezték be. Itt is a tudományos érdeklődés fellendülését állapíthatjuk meg, mellette a (német) világi szépirodalom és a nép nyelvén írt ájtatossági könyvek is vehetők már észre ; az az érdeklődési kör, melyből a magyar kódexirodalom nőtt ki. Hogy az így összegyűjtött könyvanyag nemcsak szoros értelemben vett papi műveltséget terjesztett, hanem a város laikus köreinek művelődését is szolgálta, ezt már a Jakab polgármester által kölcsönvett könyvekkel (D. 138 és 139) kapcsolatban említettük. Hogy a XV. század folyamán a kulturális élet mindinkább a városi élet kereteibe illeszkedik bele, az szintén jellemző módon jut kifejezésre a nagyszebeni könyvtár történetében. A könyvek a vidéki gócpontokból, melyek a korábbi középkor szellemi életében döntő szerepet játszottak, a káptalanból, a kolostorból (a jelen esetben a kerci kolostorból), a vidéki plébániából (Szerdahely) a városi plébánia könyvtárába kerülnek. Nálunk, Magyarországon, ezt a fejlődést még az is előmozdította, hogy a vidéki könyvtárak nem nyújtottak elegendő biztonságot a török dúlások ellen és így a kolostori könyvtárak nagy része elpusztult, olyan helyen is, ahol fennmaradásuknak kulturális feltételei adva lettek volna.