Századok – 1938

Értekezések - FÜGEDI ERICH: Nyitra megye betelepülése. (Térképpel) - 273

NYITRA MEGYE BETELEPÜLÉSE 281 Nem cáfol rá erre a megállapításra az archeológia sem. A Galgócon és Érsekújváron talált honfoglaláskori sírok, melyek a IX. és X. századból valók, nem lehetnek átvonuló katonaság nyomai, mert az ilyen halottakat elégették.1 Sírlelet-töredéket találtak Molnoson is. Ezzel a felfogással éles ellentétben áll a cseh történetírás, főleg pedig Chaloupecky Václav nézete,2

amely szerint a magyar honfoglalás után a Felvidék (és itt is főleg Nyitra megye) a cseh „birodalomnak" lett része és csupán Szent István korában, illetve az ő uralmának végén került Magyarországhoz. Ha végigvesszük érveit, hamarosan kiderül tarthatatlanságuk. Az a tény, hogy oly sok forrás említi a magyar-cseh-szomszédságot, önmagában semmit sem bizonyít, legfeljebb azt, hogy a magyaroknak ekkor már a csehekkel volt közös határuk, amely meg is maradt a legújabb időkig a Morva völgyében. Az egészen valószínűtlen, hogy Anonymus vetítette volna vissza Szent István tetteit. Ezek a részek már az ősgestában is helyet foglaltak és Szent László történetírója, azé a László királyé, aki szentté avattatta Istvánt, aki folytatta művét — nem tagadhatta volna le és nem is tagadta le Nyitra elfoglalását. Még kevésbbé vonatkoztatható ez a legendákra, amelyek a szent király mellett mindig hangsúlyozzák az országépítő erős uralkodót. Az sem hihető, hogy a magyarság települései alig egy század múlva már Bajmócot is elérjék. Nem valószínű ilyen gyors település, különösen akkor nem, amikor a Belánka völgyének betelepítésére több idő volt szükséges, mint egy század. Be kellett volna ezt látnia Chaloupeckynek akkor is, ha jobban megvizsgálja az esztergomi egyházmegyét. Az egyházmegye területe a nyitrai püspökség felállítása előtt magában foglalta az egész nyugati Felvidéket, Nyitrát és Pozsonyt. Az érsekséget Szent István uralmának elején állította fel, sőt kezdetei Géza korára nyúlnak vissza. Már pedig az állam birtokában nem lévő terület tizedein egyetlen érsekség sem tudott volna megélni, de nem is állítottak volna fel egy ilyen fikcióra épült érsekséget, különösen, ha ez az állam első egyházi intézménye volt. Ha belátjuk, hogy azt a szláv fejedelemséget, mely az avar birodalom bukása után keletkezett, egy másik keleti Kniezsalstván (Szent István emlékkönyv,II. 371.1.) foglalkozott velük és megállapította, hogy a XI. sz. közepénél később, ill. a X. sz. végénél korábban nem keletkezhettek. 1 Az érsekújvári sírleletet még nem publikálták. A galgócira lásd Eisner i. m. 282. 1. és az ott idézett irodalmat. 2 Ch. 29—37. és 301. 1.