Századok – 1938
Szemle - Bedy Vince: A győri székesegyház története. Ism.: ifj. Vayer Lajos 267
SZEMLE 267 nyugaton a Tiszáig nyúló határok terjeszkedését. Az egyház birtokainak és különböző forrású jövedelmeinek felsorolása után rátér a püspökség szervezetének és intézményeinek, a székeskáptalan kialakulásának és szervezetének, a főesperességek és azok további tagozódásának, a hiteleshelyi működés keletkezésének és az egyházmegye kulturális és iskolaügyeinek az ismertetésére. Ezekben az egyházmegye belső viszonyait tárgyaló fejezetekben J. az Árpád-kori fejlődésről, gondos, nyugodt munkát végezve, kerek, nagy szorgalommal összehordott adathalmaza alapján befejezett képet ad, mely a korábbi írók részletkérdéseket megoldó munkái mellett is úttörővé avatja a szerzőt a maga terülerén. A munkának több fejezete, főleg a nemzetségi településsel, monostorokkal és kegyúri plébániákkal foglalkozó részek annyira újszerűek, hogy kinőnek az egyházmegye történetének szoros kereteiből és elsőrendű segítséget nyújtanak a település- és népiségtörténet számára is. A sorrendben második kötet, tekintettel arra, hogy a csanádi egyházmegye területe Fráter György meggyilkoltatása után, 1552-ben török uralom alá jutott, természetszerűleg nem adhat mást, mint az egyes püspökök életrajzát. A tárgyalt kor főpásztorai esak névlegesen viselték a esanádi püspöki címet, mert közülük javadalmaiba egyet sem lehetett beiktatni. A török uralom berendezkedése után megszűntek a jövedelmek, sőt le kellett mondaniok birtokjoguk és lelki hatalmuk gyakorlásáról is s beérni préposti vagy kanonoki javadalmakkal. Ha ezek az életrajzi adatok távol esnek is a megszűnt egyházmegyétől, a kapcsolatot megadja az a körülmény, hogy a püspöki címet viselő főpapok mégis képviselték a jogfolytonosságot. Az életrajzi adatoknak azonkívül még különleges értéket ad az is, hogy a csanádi püspöki címet viselő főpapok között több olyan akadt, akik koruknak legműveltebb humanista papjai és diplomatái közé tartoztak. A tárgyalt korszak 10 püspöke közül elsősorban Kolozsvári János, Dudich András, Mathisi István és Verancsics Faustus bő forrásanyag alapján megírt kitűnő életrajza érdemel nagyobb figyelmet. Az életrajzokat megelőző, az egyházmegye közállapotáról szóló bevezetés részletesen ismerteti az egyházmegye területének lassú pusztulását. J. egyháztörténetírói munkássága figyelmet és elismerést érdemel két szempontból is. Elsősorban dicséretre méltó maga a vállalkozás, mely olyan területet ölel fel, ahol a okleveles anyag szétszórtsága és részben elpusztulása folytán kisebb jelentőségű és néhol egészen szerény eredményekkel kell beérni, másodsorban pedig elismerést követel az a szorgalom, mellyel a szétszórt anyagot összegyűjti és megfelelő olvasottsággal és módszertani jártassággal teljes értékű munkát igyekszik nyújtani. Reméljük, hogy az ismertetett két kötet tartalmának időbeli távolságát összekötő munkában megtaláljuk a dicsérendő eredményeken kívül a modern egyháztörténetírás újabb szempontjainak következetes alkalmazását is, főleg azokon a helyeken, melyekre zártabb forrásanyaggal rendelkezünk. Fekete Nagy Antal. Bedy Vince : A győri székesegyház története. (Győregyházmegye múltjából, 1. sz.) Győr, 1936." 8° 172 1. A kötet előszava megemlékezik a Szt. István alapította győri püspökség történetének feldolgozására irányuló, bár tiszteletreméltó, de a munka szervezetlensége és az anyagi eszközök hiánya miatt elégtelennek bizonyult eddigi törekvésekről. Majd vázolja azt a nagyszabású anyaggyüjtő és feldolgozó, monografikus és szintétikus munkatervet, melyet dr. Breyer István győri püspök az anyagi előfeltételek megteremtésével
