Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 25 habeantur nova satis certa, quod mortalitas maxima et orrenda est in partibus Hungáriáé".1 Október 7-én Dandolo doge is azt írja a perugiaiaknak, hogy „de partibus Hungáriáé habemus nova, quod epidemia mortalitatis desevit multum ibidem".2 Még november 9-én is azt ajánlják Velencében a követnek, hogy csak akkor menjenek Lajoshoz, ha „cum securitate" mehetnek.3 Valószínűnek látszik, hogy a döghalál 1349 tavaszán az ország nagyobb részében már megszűnt, de egyes részein talán még szedte áldozatait, innen ered az az ellenmondás, mely Lajos király biztató üzenete és a velencei értesülések között fennáll.4 A magyar történeti irodalomban ezideig nélkülözzük a nagy halál magyarországi történetének feldolgozását s jóformán a Magyary-Kossa orvostörténeti adattárában található, nyomtatott forrásokból merített adatokra vagyunk 1 M. dip], eml. Anj. II. 369. 1. 2 U. o. 370. 1. 3 U. o. 370. 1. 4 Hoeniger úgy látja Kázmér lengyel király egy 1349 márc. 30-án kelt oklevele alapján, hogy a lengyel király Magyarország felé a pestis miatt határzárt rendelt el. (I. m. 37. 1.) A szóbanforgó oklevélben azonban a pestis említése nélkül arról van szó, hogy a király tilalmat tett, ,,ut nullás hospitum seu mercatorum quorumcunque per Zmigrod versus Hungáriám transire deberet", de „voluntatem et potestatem nostri regni salubrius protendentes", a szandomiri polgárok kérésére a tilalmat visszavonja „dantes omnibus mereatoribus, hospitibus et hominibus universis cuiuscunque status et condicionis fuerint et existant, omnimodam et liberam transeundi per Zmigrod cum eorum mercibus et redeundi facultatem". (Monumenta medii aevi historica res gestas Poloniae illustrantia III. Cracoviae 1876, 271. 1.) Az oklevél nem szól a pestisről s ezt nem említi Kázmér király 1349. aug. 24-én kelt másik oklevele sem, melyben Szandomir város részére „condicionem facere volentes meliorem", megengedte, hogy Thorn-ból és az egész porosz földről Magyarország felé Szandomiron keresztül szabadon kereskedhessenek s a magyarországi kereskedők szabadon járhassanak Thorn és Poroszország felé. (M. dipl. eml. Anj. II. 360—361. 1.) Lechner látva ezeket az adatokat s azt, hogy ezekben az években a nyugati lengyel határon zavarok mutatkoznak a kereskedők útjai körül, megerősítve látja Hoeniger feltevését (i. m. 49—50, 156.1.), mi azonban — minthogy az oklevelek a pestist nem említik s azok város-és vámpolitikai szempontokkal magukban is megmagyarázhatók — fenntartást látunk szükségesnek. Hoeniger az említett 1349 március 30-i oklevélre mint egyetlen magyarországi adatra támaszkodva s abból a korai határmegnyitást olvasva ki, kétségbevonja, hogy a pestis Magyarországon általánosan elterjedt volna, de hozzáfűzi, hogy a magyar történeti forráskiadványokat nem használhatta, mert a szöveg és regiszter magyarnyelvű. A következtetés mindenesetre tarthatatlan.