Századok – 1938
Szemle - Horváth János: Magyar versek könyve. Ism.: Halász Gábor 253
SZEMLE 253 erős racionizálódást mutat, amit G. a vajdai „könyvek" s a papírhasználat egyszerűsítő hatásaival magyaráz. Általában azonban a moldvai oklevél valamely jogi állapotot ismer el, s részleteiben is (a diac formulája) objektívebb, mint akár a havaselvi. — B. a vajdaságok szlavón oklevélpraxisának G.-től csak rövidebben érintett formáit vizsgálja. Általános alapvetésre, terminológiai tisztázásra nagy gondot fordít. Fejlődés- és jelentéstani vizsgálatok után az oklevelek előállításának módjával foglalkozik, majd külső és benső vonásaikat vázolja. Végeredményül hangsúlyozza, hogy bár az okleveles formákon alapvető idegen hatások érvényesülnek, egységes rendszerükben egyénit alkotnak. — A tanulmányok önmagukban összefüggő egészek, s a maguk bizonyos értelemben úttörő jellegével sok hasznára lehetnek a következő kutatásnak. A forrásanyag rendezéséhez való hozzájáruláson t.úl értékes utalásokat tartalmaznak a vajdaságok kulturális és társadalmi fejlődésére, különösen G. megjegyzései a kancellária tagjainak szerepköréről. Mindazonáltal bizonyos hiányaikra rá kell mutatnunk. G. különösen az okleveles formák nagy egyöntetűségéből formulárék létére következtet ; ilyenek B. szerint nem voltak. B. viszont, mint G. helyesen mutat rá, a papír korai használatát s a moldvai diacok számát hajlandó túlozni. S ami a legfontosabb, mindkettőjük eredményeiben elsikkad az az erős magyar hatás, amit a XV. századi moldvai praxisban Joan Bogdan nyomán Ν. Jorga még hangsúlyoz. A nyugatias elemeket B. litván, majd G. a korai litván kapcsolat nehézségeire utalva lengyel hatásra vezeti vissza. A lengyel hatás az egész moldvai fejlődésre kétségkívül döntő jelentőségű, de korántsem teszi megokolttá a magyar hatások kiküszöbölését ; utóbbiak túlmennek azon a téren, hogy az írás finomabb anyagait nagyrészt erdélyi piacok szállították, s talán Havaselvén sem merülnek ki a tanúk szereplésében. Ez a román diplomatika szempontjából nem elsőrendű fontosságú kérdés az alapos összehasonlításon túl a népi, politikai s egyéb kapcsolatok behatóbb ismeretét is megkívánná, s részét képezi a magyarság középkeleti kultúrmissziója vizsgálatának ; mint ilyen, elsősorban a magyar tudományt illeti. Elekes Lajos. Horváth János : Magyar versek könyve. Budapest, 1937. Magyar Szemle Társ. 8° 592 1. Közönségünk irodalmi nevelése szempontjából minden új antológia nyereség. Míg másutt könnyen hozzáférhető, tetszetős kiadások juttatják el az irodalom minores gentiumjait is az olvasókhoz, nálunk ilyenek akadémikus kiadványokban rejtőznek, a nem szakember számára teljesen ismeretlenül. Hiányzik az everyman's library, a művelt olvasó könyvtára, amely mindennapos élménnyé avathatná az irodalmi múlttal ismerkedést. A jó antológia, ha biztos ízlésű és történeti érzékű szerkesztő állítja össze, legalább némileg pótolhatja a hiányt. És ha az irodalomtudománynak olyan mestere vállalkozik rá, mint H., az általa újjáteremtett szemlélet mellé felidézni a magaválogatta bizonyítóanyagot is, egészen rendkívüli gyönyörűségben és okulásban lehet része laikusnak és irodalomtörténésznek egyaránt. Valóban, gyűjteményének különösen a régiségrésze jelentett néki inyenc élvezetet, mindnyájunknak örvendetes felfedezést. A nagy költök parádés darabjaiban már megállapodott a közízlés, ezeket a legeredetibb szemlélet sem mellőzheti önkényeskedés nélkül. De milyen gazdag lehetősége, van a kincstalálásnak a kiadott, vagy kéziratban maradt, régen nagyon kedvelt versgyűjteményekben, amelyek a kor irodalmi tudatát, stíluseszményét tükrözik, köztűk nem egy névtelen műremekkel ! „Népszerű énekek"-nek nevezi
