Századok – 1938

Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. II/1–2. k. Ism.: Gáldi László 220

221 TÖRTÉNETI IRODALOM szempontból, jól megválogatott könyvészetét adják.1

Az eseménytörténeti részek felépítése általában kerek és logikus. Mindezen tulajdonságok ügyes szerkesztőképességről tanúskodnak. Csak sajnálni tudjuk, hogy történetírói tárgyilagossága és szintetizáló készsége itt sem szabadult bizonyos előítéletektől, melyek felfogását gyakorta teljesen meghamisítják és elfogadhatatlanná teszik. Mindjárt a munka elején a Hunyadi Jánosról szóló fejezet nem egy meglepetéssel szolgál. „Iancu de Huniedoara" (miért nem ,,Ioan al lui Voicu din Inidoara", ahogy Iorga legújabb művében olvassuk ?) oláh származásához G. szerint „semmi kétség nem fér" (31. 1.), egyszerűen azért, mert Hunyad tipikusan oláh vidék s mert a határőrök, a Bánságtól fel egészen Máramarosig, elsősorban oláhok voltak. Az idevágó magyar kutatásokat G. természetesen még jegyzetben sem idézi. Az egész Hunyadira vonatkozó magyar történeti irodalmat Asztalos Miklósnak egy cikke képviseli2 s hogy ebben G. az övéivel homlokegyenest ellenkező nézeteket talált, arról említés sem történik. Hunyadi, Nagy István és Mihály vajda mint a kereszténység nagy oláh hősei szerepelnek, minden bizonyítás nélkül. Nagy István korát hajlandó Perikiesével (!) összehasonlítani (v. ö. 49. 1.), de Hunyadinak magyar történelmi nagyságát valósággal észre sem veszi. Feltűnő, hogy Hunyadinak az oláh vajdaságokkal való kapcsolatait igen felületesen tárgyalja s hogy például a várnai csata utáni havasalföldi fogságról nem emlékezik meg sem itt, sem a Vlad Draculról szóló részben.3 Ilyen előzmények után nem csodáljuk, ha G. Hunyadi és Mad Dracul barátságos kapcsolatának megszakadásával szemben egészen tanácstalanul áll.4 Nem kirívó-e az ilyen elhallgatás, melynek egyetlen célja az, hogy egy oláh történelmi alakot a valóságnál kedvezőbb színben tüntessen fel ? Ezzel az „ameliorativ beállítással" indokolható sok más tévedés is. Mad Repesnek, a hírhedt „karóbahúzó" vajdának közismert kegyetlenkedéseit államérdekkel (ratiune de stat, 41. 1.) magyarázni oly állítás, mely így, részletes bizonyítás nélkül, alig látszik elfogadhatónak. Szinte érthetetlen, hogy Kegyetlen 1 A könyvészeti jegyzetekhez természetesen sok a pótolni való, még tisztán oláh szempontból is. Az oláh-görög kapcsolatok kezdeteire nézve hiányzik pl. C. Obedeanu kiváló munkája (Grecii in ^ara Româneascâ, Bucuresti 1900). 2 N. Asztalos : Les deux Hunyadi. Nouvelle Revue de Hongrie XXVII. 256—265. 1. 3 Erről az adatról még Seton-Watson sem feledkezett meg oláh történetében (Histoire des Roumains. Paris 1937, 42—43. 1.), pedig szerinte Hunyadi valóságos szimbóluma lehetne a magyar-oláh együttműködésnek (i. m. 41. 1.). Az elhallgatás példáját e ponton G. talán Iorga egyik újabb munkájából merítette (v. ö. La place des Roumains dans l'histoire universelle, II. 71. 1.). 4 G. Hunyadi 1446-i bosszúló hadjáratát egyáltalában nem érti és hogy arra valami magyarázatot találjon, felteszi, hogy Hunyadi elégedetlen volt Vladnak hűbéresi szolgálataival (11. 1.).