Századok – 1938

Történelmi irodalom - Fueter; Eduard: Geschichte der neueren Historiographie. 3. kiadás. Ism.: Joó Tibor 201

Történeti irodalom. Fueter, Eduard : Geschichte der neueren Historiographie. 3., um einen Nachtrag vermehrte Auflage, besorgt von Dietrich Gerhard und Paul Sattler. München u. Berlin, 1936. Oldenbourg. 8° XXII, 670 1. ,,Α Fueter" több mint negyedszázada tartozik tudományunk standard műveinek első sorába. Amint végiglapozzuk az új kiadást, igazat kell adnunk gondozói előszavának, hogy e könyv ama ritka művek sorába tartozik, melyeket ugyan részletekben gyakran támadnak, egészükben azonban nehezen pótolhatók, mert sokrétű anyagot egységesen összefogva ábrázolnak. Ennek a műnek mindaddig megvan a létjogosultsága, míg a történelemírás történetének egy újabb, modernebb, de a maga újságában éppen ilyen kitűnő feldolgozása nem keletkezik. Felfogásával, méltatásával, ítéleteivel, tárgyalásának arányaival akárhányszor is ne értsünk egyet, elismerésünk és hálánk egy pillanatra sem lankadhat iránta. A hatalmas adatanyag, a bibliográfiai bőség, a fölényes és ezért biztonságot adó tájékoztatás az áradó fejlődés bonyodalmasságában, a gyakorlatilag is könnyű kezelhetőség, a forma, mely egyvégtében való olvasmánynak és kézikönyvnek egyaránt kitűnővé teszi : ezek azok a tulajdonságok, melyek „a Fueter" érdemét maradandóvá teszik és sikerének forrását mélyebbre helyezik annál az egyszerű ténynél, hogy másik hasonló művel nem rendelkezünk. Alapelvei és rendszerzési szempontjai az utolsó harminc év hatalmas tudománytörténeti fordulata után revízióra szorulnak ; a mai feldolgozó az anyagot bizonyára másként kezelné, bizonyos irányokban kibővítené, s az egész fejlődés irányait, összefüggéseit, arányait, s főként motívumait és értelmét más szempontok szerint szemlélné ; ábrázolását pedig egészében általánosabb kultúrtörténeti és filozófikusabb perspektívába állítaná. így például ma már elképzelhetetlen, hogy a történetfilozófiai és methódikai kutatások és a politikai-szociális gondolat fejlődésének ábrázolását elhagyjuk a historiográfia történelmének hátteréből, bármennyire is csak ennek a történelmét akarjuk adni, amint F. hangsúlyozta annakidején, 1911-ben az első kiadás előszavában. A köztörténelem elkülönítése is nehéz volna manapság a művelődés-, gazdagság-, jog-, vagy akár irodalom- és művészettörténelem legalább általános képétől. Sőt még helye-