Századok – 1938
Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 137
140 IVÁNKA ENDRE magyar városokban a magasabb tudományos és szellemi érdeklődések szolgálatába álltak és egy-egy város, egy-egy vidék műveltségi központjává váltak. Ennek közvetlen oka talán az volt, hogy a középkori városi plébániákon a plébánoson kívül több káplán, „altarista", praebendarius és hitszónok működött1 és így egyrészt egy nagyobb, komoly tanulmányokkal foglalkozó olvasóközönség alakult ki a plébániai könyvtár körül, másrészt ez a könyvtár folyton gyarapodhatott is olyan könyvekkel, melyeket ezek az altaristák és káplánok vagy másoltak, vagy tulajdonukból végrendeleti leg a plébániai könyvtárra hagytak.2 De nemcsak a plébánia papsága, hanem mások is vették hasznát a könyvtárnak, mint például Jakab, nagyszebeni polgármester, aki 1442-ben a plébániai könyvtárból egy bibliát és Robert Holcoth szentírásmagyarázatát kölcsönzi ki,3 vagy Grolok Jakab bártfai káplán, aki 1462-ben látogatja a krakkói egyetemet és a városi tanácsot arra kéri, hogy a plébániai könyvtárból kérje kölcsön számára „das rechtbuch genant Deeretales". Hogy a plébániai könyvtárak így lassanként közkönyvtárakká alakultak át, vagy legalább egy közkönyvtár feladatait is ellátták, azt már a külső elrendezésük és elhelyezésük is mutatja. A plébániai könyvtárnak a helye addig, míg csak a legszükségesebb liturgikus könyvekből 1 így például Nagybányán (Szeben vm.) 1387-ben a plébánoson kívül egy hitszónok és tizenegy káplán volt, Eperjesen 1474-ben egy magyar, egy német hitszónok és három káplán (Békefi R. : A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. 57. I.), Bártfán 1470 körül egy hitszónok, egy kórházi pap, 5 altarista, 4 káplán. (Abel J. : A bártfai Szent Egyed temploma könyvtárának története, 14. 1.) 2 A sok példa közül megemlíthetjük a gyulafehérvári Batthyány -könyvtár 73. számú kódexének XV. századbeli bejegyzését : Presens liber legátus est ad librariam sancti Jacobi in Leutscha per saeerdotem unum (Magyar Könyvszemle 1900, 160. 1.) és a 38. kódexét : Istum librum assignavit dominus Thomas Baccalaureus in dccretis ad ecclesiam beate Marie virginis in antiqua villa (Szepesófalu) Anno dorn. 1440. (uo. 1900, 46. 1.). A 45. kódexbe a XV. sz. elején egy-egy tulajdonos vezette be a nevét; a XV. sz. végéről származó írással már ez a bejegyzés áll : Iste liber est eeclesie sancti Jacobi in Lewtscha. Az így keletkezett gyűjtemények legérdekesebbike azonban az a könyvtár, mely a 24 szepességi plébános közös tulajdonát képezte, és melynek gyűjtése 1405-ben indult meg a György leibiczi plébános által ajándékozott könyvekkel (a Batthyány-könyvtár 62. kódexe, M. Könyvszemle 1900, 150.1.; lásd azonkívül a 66., 85. és 89. sz. kódexeket.) Ez a könyvtár kezdettől fogva egy egész testület közös használatára volt szánva és így már eredetileg is bizonyos fokig közkönyvtár volt, tehát nemcsak az idő folyamán lett azzá, mint a plébániai könyvtárak. 3 M. Könyvszemle 1900, 145. 1.
